2014. augusztus 26., kedd

10.fejezet

Sziasztok, visszatértem!^^ Úgy döntöttem ismét folytatom a blogot!Remélem, hogy akik eddig szerették ezt a blogot, azoknak ezalatt a rövid szünet alatt sem változott meg róla a véleménye!Remélem nem vesztettem el egy olvasómat sem! Jó olvasást! 




Leparkoltunk a bevásárlóközpont előtt, a mellettem ülő kinyitotta nekem az ajtót én pedig kiszálltam.Nem szerettem igazán soha sem a bevásárlóközpontot, de mivel Justin azt mondta, hogy kapok pár ruhát, azt hiszem kibírom.Tényleg nem kellett volna azt mondanom, hogy nem törődik velem."Ó, istenem." motyogta Justin, ahogy levegő után kapkodott, ahogy meglátta a Forever 21.-et. "Ez a bolt a legrondább szar, amit valaha láttam."A szemem elkerekedett, "Tudod itt igazán szoros ingek vannak, rózsaszínűek." úgy döntöttem, hogy kötekedek vele egy kicsit.Nagyot nyelt, "Amit viseltél, amikor találkoztunk?""Igen." mondtam hanyagul, "Tudod miről beszélek, ugye?"A szeme egy árnyalattal sötétebb lett, "Hol vetted azt cica?" "Forever 21" Nem is tudtam befejezni, amikor Justin hirtelen berángatott a boltba."Keressünk egy másik olyat, rendben?" mosolygott, lehajolt, hogy megpuszilja az arcom.Szememmel végig néztem a bolton, elkezdtem sétálni a polcok között.Bevallom néhány dolog tényleg elég csúnya volt a boltban, de ha szerencséd van, megtalálsz néhány dolgot a kedvenc termékeid közül.Fogason lévő pulóvereket és ingeket pillantottam meg, és rögtön oda mentem hozzá, kiszedtem egy fehér inget, néhány csipkével a hátán."Hé, bébi, ez a kedvencem."Megfordultam, hogy megnézem Justin kezében a pulóvert, "Én foglalt vagyok." mondtam.

"Mi lenne ha nem lennél az." gúnyolódott.Hanyagul megvonta vállát, vetett felém egy pillantást és azt mondta, "Pedig én megvenném neked."Felvettem egy pár felsőt ami tetszett.Justin pár másodperc alatt ott termett mellettem, megnézte a ruhákat a karomban.Helyeslően bólintott, derekam köré fonta karját."Kövessen." mondta a hölgy, elmondtam neki, hogy hány ruha volt a kezemben, ő bólintott, és elindultunk az öltözők felé, Justin mögöttem jött."Ó elnézést uram, ön oda nem mehet be." mondta, szemöldökét emelte fel rá."Szállj le rólam." Justin a szemét forgatta és nem törődött a lánnyal.Gúnyolódott, motyogott az orra alatt, mielőtt elindult."Justin, nem.Te nem jöhetsz be velem az öltözőbe.Maradj itt." megráztam a fejem és besétáltam.Dúdolt, kezét a zsebébe süllyesztette, "Rendben, de gyere ki és mutasd meg hogy áll.""Rendben." morogtam és bementem az egyik fülkébe és bezártam az ajtót.Levettem az ingem, így csak a piros csipke melltartóm volt rajtam, mielőtt felvettem egy fehér inget.Szorosan átölelte a testem, kimutatta lapos hasam.Mosolyogtam a tükörképemre a hosszú tükörben."Cica, gyere és mutasd." Énekelt Justin, finoman kopogtatott az ajtón.Megforgattam a szemem a sokadik alkalom után, kinyitottam az ajtót és kiléptem.Justin szeme elkerekedett, megnyalta ajkát, szeme elidőzött mellemen.Megölelte derekam, így közel húzott mellkasához.Dúdolt a fülembe, élveztem az érzést."Ez a póló rohadt szexi." suttogta s megcsókolta a fülem alatti részt."De azt hiszem jobban nézne ki a padlón." morogta, szívni kezdte az érzékeny bőrt.

"Á-állj." könyörögtem gyengén.Nyelvével körözött a vörös bőrön, így egy csíkot húzott le nyakamon.Eltoltam mellkasát, egy kicsit botladozott, mielőtt vissza nyerte egyensúlyát.Gyorsan bementem a fülkébe és bezárta magam mögött az ajtót."Elfuthatsz, de nem tudsz elrejtőzni." kuncogott, támaszkodott az ajtónak."Úgy tűnik, mintha futnék?" vigyorogtam."Rendben, na gyere, az összes is jól áll egyébként." felsóhajtott, összeszedtem a ingeket.Átsétáltunk a pénztárhoz és Justin kifizette a sok táskányi ruhát."U-uhm köszönöm." motyogtam, figyelembe véve a rengeteg táskát a kezében.Diadalmasan mosolygott, "nem probléma."Még bementünk 4 üzletbe, mindketten fáradtak voltunk a vásárlós hosszú nap után."Oké." állt fel Justin a padról, "van még egy bolt, amit szeretném ha megnéznék."Megköszörültem a torkom, "Milyen bolt?" "Victoria Secret."

**

Ott álltunk a Victoria Secret előtt, megráztam a fejem."Justin nem, ez olyan kínos!"Átölelt szorosan húzva magához."Awww az én kis cicám zavarban van?" ugratott.Kezembe temettem az arcom és próbáltam elrejteni forró arcomat."Ne!" nyafogtam.Kuncogott, megragadta a csuklómat és behúzott."Válassz ki két melltartót, és vedd fel mind kettőt." épp hogy tiltakoztam volna, Justin elszaladt a boltba, majdnem levert egy szegény asszonyt.Kiszedtem egy rózsaszín melltartót amin egy kis csipke volt, egy sima fehéret.Bementem, és kb. 10 pár melltartót nyomott a kezembe Justin."Szeretem a szíjat." morogta.A két melltartó amit Justin választott, hát hogy is fogalmazzak olyan volt, olyan...túlfűtött.Az egyik egy fekete csipkés volt, a másik pedig egy gepárd mintás piros."Végeztünk." Justin elvigyorodott, kifizette a fehérneműket.

***

Az út haza felé normális volt.Nem sokat beszéltünk, Justin keze ott volt, ahol nem kellene, én folyton ellöktem.Justin csak nevetett, "Kapcsold be a rádiót, cica."Én eleget téve kérésének, előrehajoltam és bekapcsoltam a műholdas rádiót, egy rock zenére."Rock zene?" kérdezte Justin, én bólintottam."Szeretem a rockot és a popot." A Teenage Dirtbag üvöltött Justin kocsijának hangszóróiból, ő ujjaival dobolt az ablakon és halkan énekelt.
"Her boyfriends a dick
And he brings a gun to school.
And he'd simply kick,
My ass if he knew the truth.
He lives on my block.
And he drives an Iroc
But he doesn't know who I am.
And he doesn't give a damn about me."
Jusin rám nézett, kissé összehúzta a szemét."Szép hangod van." hajtott be a házához vezető útra."Köszönöm." motyogtam, "Miért nem énekelsz?"Gúnyolódott, "Nem tudok énekelni." "Mindenki tud énekelni, csak nem mindenki jól."Nevetett, "Hát szarul.""Én nem tudom, még soha nem hallottam." vontam vállat, mentem fel a lépcsőn.Beléptünk a házba, Justin levette a kabátot a vállamról."Lehet, hogy majd egy nap hallod." motyogta Justin, de én tisztán halottam.Lehuppantam a bőrkanapéra, bebújtam a bársonyos takaró alá."Cica?" Justin hívott a konyhából, leszálltam a kanapéról és kidugtam a fejem az ajtón.''Igen?" "Te félsz tőlem?" kérdezte, és azon kaptam magam, hogy a szemöldököm ráncolom.Miért kérdezi ezt most?"U-uhm, igen." motyogtam, közelebb mentem.Vad mosolyra húzódott szája, odajött hozzám, mellkasához húzott."Jó." forró lehelete csiklandozta a fülem, "mert kellene."Elakadt a lélegzetem, a durva szavai visszhangoztak a fülemben.Miért volt ilyen? 
"Ha szeretsz engem, akkor nem kell féled."

2014. július 1., kedd

9.fejezet


Brooke szemszöge
Az este alapvetően csak azzal telt,hogy Justin térdén feküdtem,nyögve emeltem fel a fejem mert azt hallottam, hogy Justin panaszkodva néz valami tv showt.
"Justin." suttogtam.
"Mmm?"
"Miért vagy ilyen kedves?Úgy értem hol marad a  büntetés?" kérdeztem fáradtan.
Justin felsóhajtott "Cica,bár tudom hogy te az hiszed,de nem vagyok rossz ember.Nem foglak megbüntetni,amikor már amúgy is szörnyen érzed magad." elvigyorodott "Meg amúgy is úgy tűnik hogy a fejfájás nagyon jó büntetés neked."
Forgattam a szemem.Talán Justin kezd egy kicsit változni,jó értelemben.Felnéztem barna szemeire.Ő elmosolyodott én pedig megdöbbentő módon,vissza mosolyogtam.
"Most olyan jó kislány vagy.Miért nem tudsz olyan lenni mint ebben a pár órában?" elgondolkodott,nagy kezeivel fogta arcát.Mielőtt még elkezdett volna szidni mint egy kutyát,Justin telefonja megszólalt.Intett nekem,hogy maradjak csendben,így én nyugodtan ültem, szerettem volna hallani a beszélgetést.
"Héé ember,mi a helyzet?" egy férfi hangja csengett a telefonban.
Justin összehúzta a szemöldökét "mi van Blake?"
"Nos a rendőrség megtalálta hol él Dave,bevitték az állomásra,hogy kihallgassák őt." a "Blake" srác hangja nagyon aggódó volt,és ahogy néztem Justin arca sem volt valami boldog.
"Mi van?" kiáltotta Justin amitől hátrébb húzódtam. "Idióták!Hogyan találták meg?" morgott Justin,ez az amitől megijedek.
"Nem tudom ember!Meg van hogy hol vannak most!" kiáltotta Blake,és mielőtt elbúcsúztak volna Justin letette.
"Hát cica úgy néz ki, hogy elmegyünk egy kis kalandra."Justin felsóhajtott és felállt a kanapéról.
Megragadta a kezem,kirántott az ajtón egyenesen a kocsiba.
"De hová megyünk?" kérdeztem,felnéztem Justinra.
"Egy börtönbe.Hogy kihozzuk Davet."monda és közben bekapcsolta a rádiót.
"És én ehhez minek kellek...?''
"Azért mert nem bízom benned,hogy otthon maradsz.Így rajtad tudom tartani a szemem." mondta,ujjaival dobolt a kormányon egy rock banda számának ritmusára.Az út többi része rendkívül kínos csendben telt.Magamon éreztem a levegőben lévő feszültséget,nehéz volt lélegeznem,biztos vagyok benne hogy Justin is így érezte.Végre odaértünk a börtönhöz,kiakartam szállni a kocsiból,de Justin a kezemre csapott.
"Itt maradsz vagy inkább bejössz velem?" kérdezte és kihúzta a kulcsot az autóból. Elgondolkoztam egy pillanatra.Ha itt maradok kitudja hogy ki jönne be a kocsiba és bántana.Bár féltem Justintól,tudtam hogy ő megvéd engem és vigyáz rám.
"Be  megyek veled." feleltem és kiléptem a kocsiból.Vártam hogy Justin is kijöjjön,megállt mellettem,erős karjait összekulcsolta körülöttem,összebújva rám adta kabátját.
"Maradj a közelemben.Ne vándorolj el és ne csinál semmit.Persze csak ha életben akarsz maradni." megvonta vállát. Libabőrös lett a bőröm,élveztem Justin biztonságot nyújtó testét körülöttem.A hátsó épület felé sétáltunk,míg egy sötétbarna rozsdás ajtót véltünk felfedezni.Justin elővett egy kulcsot a hátsó zsebéből,betolta a kulcslyukba,az ajtó azonnal kinyílt.Tartotta nekem hogy menjek be,de én csak a fejem ráztam,azt akartam hogy ő menjen elől.Megértette és elindult elől,én szorosan összebújva mentem utána.
"Elhoztad a kabátom?" suttogta,én bólintottam.Azt mondta hogy a neve a kabáton mindig megvéd majd engem.Morgott egyet válaszként,aztán tovább ment a sötét folyosón.Az hogy féltem csupán egy enyhe kifejezés.Teljesen megvoltam rémülve,még a hideg is kirázott.Végre elértünk egy enyhén megvilágított teremhez,felgyorsult a tempó így már Justin mellett mentem.Nem akarta megkérdezni,hogy átkarolna-e hiszen fogta a kezem.Abban a pillanatban közelebb húzott magához és megölelt,fölém tornyosult.
"Ne aggódj,biztonságban vagy velem,rendben?Ne félj szerelmem." csitított,megállt egy ajtó előtt amire az volt írva fehér betűkkel hogy "kihallgatás".Intett nekem, hogy maradjak csendben.
"Ez az ahol Blake és Daniel találkozni fognak velünk." suttogta,én bólintottam,fejem vállához nyomtam.Enyhén bekopogtatott 3-szor a hüvelykujjával,majd egyszer az öklével.Hallottam hogy székeket tologatnak a szobában,mielőtt két férfi,valószínűleg 20 évesek lehettek,kinyitotta volna az ajtót.
"Héé ember,meg Brooke."  A magasabbik szőke hajú és kék szemű,mosolygott és kezét nyújtotta felém.Néztem rá,nem mertem megrázni,finoman kuncogott és vissza tette maga mellé.
"Egy kicsit morcos,de rendben van." kuncogott,Justin halkan nevetett vele együtt.
"Csak egy  kicsit megijedt,de nem akartam otthon hagyni egyedül."magyarázta Justin és erősebben szorított.
"Rendben,Dave a harmadik emeleten van,a 409-es szobában.Vigyázz mert két őr áll a cellája előtt.Justin te egy erős harcos vagy,ezért..'
''Igen,értem.'' bólintott Justin,a két srác elindult,Justin egy kicsit lassabban követte őket.
''Kik ők?" kérdeztem.
"Amelyikkel nem fogtál kezet ő Blake, a másik pedig Daniel." mondta Justin,közben felmentünk egy lépcsőn.
"Ti 4-en vagytok a bandában?" kérdeztem,Justin rám nézett egy pillanatra.
"Nem,rengetegen vagyunk.Ha majd lesz egy találkozó el viszlek." 
Bólintottam,mentünk még néhány lépcsőfokot aztán felértünk a negyedik emeletre.
''Ok,ha hallod hogy valaki jön,szólj nekem.Ha már látod hogy jön valaki akkor már késő." közölte velem Justin,én pedig élénken bólintottam.Csendben álltunk,fárasztó 10 percig.Én minden második percben hangokat hallottam,Justin nyugodtan állt,kezét zsebre dugva,ajkával gyűrűit piszkálta.
"Justin."
Megfordultunk,láttunk két fiút akikkel azt hiszem Dave futott felénk.Justin elmosolyodott,megfogta a kezem,futni kezdtünk lefelé a lépcsőn.Justin ugyan azt az utat követte amin feljöttünk.Mind az öten kitörtünk az ajtón és berohantunk Justin kocsijába,Blake leült Justin mellé,de ő hátra küldte,hogy az a hely most az enyém.Alig kaptam levegőt,amikor a seggem végre érte a bőrülést,kimerültem a futástól.Justin beindította a kocsit és már mentünk is haza,a fiúk hátul rendkívül béna vicceket meséltek.
''Milyen zöldségre van szüksége egy vízvezeték-szerelőnek?" kérdezte Blake,én megvontam a vállam,nem tudtam a választ.
"Póréhagymára." nevetésben tört ki,nem tudtam mit mondani,de nevettem.Nem volt nevetséges,de mégis vicces.
''Ok,ok leesett." mosolygott Justin "Mit mondasz a bumerángnak ha nem fog működni?"
Próbáltam gondolkodni,hogy mi lehet ez az elcsépelt válasz,de nem jutott eszembe ''Nem tudom,mit?" 
"Te bot." a fiúk elkezdtek kuncogni,csatlakoztam én is.
"Ez annyira hülyeség,hogy működik." kuncogtam,pihentettem a fejem az ablakon.Justin vigyorgott,hogy végre nevetni látott,megálltunk egy 2 emeletes ház előtt.
"Itt vagyunk Dave."
"Köszönöm srácok,találkozunk hétfőn Justin." Justin bólintott Davenek "és örülök hogy találkoztunk Brooke."
Enyhén rámosolyogtam,intett nekem mielőtt elindult.Még megálltunk két helyen ahol kitettük Blaket és Danielt,míg végre hazamentünk.
"Annyira fáradt vagyok." felnyögött Justin,kinyitotta a bejárati ajtót,beléptünk a meleg házba.
"Én is." sóhajtottam,mentem fel a szobába.Justin a homlokát ráncolta,cipőmtől az arcomig végig mért.Nem értettem,összekulcsoltam karomat mellkasom előtt.
"Holnap elviszlek vásárolni,megfelelő ruházat kell.Ó,de új kabát nincs,szeretném ha az enyémet hordanád."mondta nekem,a szemem elkerekedett.
"Tényleg?" mosolyogtam.
"Tényleg.Nem tudom milyen érzés lehet egy lánynak folyton az én ruháimban mászkálni."kacsintott.
"Köszönöm." suttogtam,felnéztem a szemébe.
"Neked bármit,cica."

2014. június 18., szerda

8.fejezet


Justin szemszöge


Megragadtam a kormányt,halvány,sápadt fehér ujjaimmal erőteljesen fogtam.Utál engem,hiszen akárhányszor egy pici esélye van rá midig megszökik? Néztem a részegen alvó lányt az anyós ülésen,gyönyörű volt.Tudom,hogy csak azért kérdezte hogy tényleg szeretem-e,mert részeg volt.Soha nem ösztönözne ilyenre ha józan volna.Mert fél tőlem.Izgalom lüktetett az ereimben ,bár tudtam hogy a mellettem ülő ember fél tőlem.A démonok a testemben arra vártak hogy kitörhessenek,hogy felébresszem és kiabáljak vele,aztán ő megint menekülni akarjon.Megpróbáltam megszelídíteni őket és arra gondoltam,hogy milyen szép és tökéletes lány.Abban a pillanatban amikor együttérzést mutatott,egy meghitt pillanaton osztoztunk.Ez biztosan a kedvencem volt.Attól hogy megérintett egyre nehezebbnek éreztem magam,csak arra a pillanatra gondoltam,amikor gyönyörű ujjai végig futottak testemen.Mozgolódtam az ülésen,a nadrágom hirtelen vált elviselhetetlenül szűkké.Leparkoltunk a ház előtt,kiléptem a kocsiból,átmentem Brooke oldalára és menyasszonyi stílusban vettem ki  őt a kocsiból.Szőke haja omlott karjaira,kicsit változtatott helyzetén,kezével pólómba kapaszkodott.Berúgtam az ajtót,nem volt időm hogy fel vigyem,kicsit mérges voltam.A kanapéra helyeztem és nem a szobámba,mert így tudtam figyelni rá.Tudtam,büntetést kell terveznem,hiszen tudja hogy ez az akció elfogadhatatlan.Biztos vagyok benne  hogy élvezni fogja,dörzsöltem össze a tenyerem.Mondta hogy az enyém és senki másé,közben meg azzal a hülye fasszal volt a bárban.Vette egy mély lélegzetet,eszembe jutott hogy az a beteg állat nevetett vele,karját dereka köré csavarta.Ha a körülmények mások lettek volna,a szart is kivertem volna belőle.Én vagyok az egyetlen aki a közelében lehet,nem hogy még meg is érintse.ettem egy párnát feje alá és óvatosan lefektettem majd betakartam.A fején látszott hogy nagyon kényelmetlen így,ezért felemeltem,leültem és fejét ölembe hajtottam. Haja elterült háta mögött,így a lábamra omlott,megfogtam a végét és simogatni kezdtem.Megragadtam a tv-t és bekapcsoltam,elkezdtem nézni valami szaros valóság showt,amiben 2 homoszexuális férfi próbál készíteni egy lány stílusú ruhát.Ez rohadt szar.Sóhajtottam és megnyomtam a tovább gombot,a hírekre kapcsoltam,nem akartam nézni,de ez legalább nem egy nagy szar volt.

"A polgárok még mindig nem találják a New York-i Brooke Santillit.Híreink szerint egy csapat rendőr próbálja megtalálni őt,azon gondolkodunk hogy valami köze lehet hozzá a West Side városi bandának.Reméljük hogy mindenki rajta tartja a szemét hátha látnak valamit.Jöhet Phil." mondta a riporter,eltűnt és egy kép bukkant fel Brookeról.Gúnyolódni kezdtem "az nem lehet hogy ezek a rohadt zsaruk megtaláljanak minket" lágyan megsimítottam arcát tenyeremmel.Felnyögött,kicsit arrébb gurult,arcát felém fordította.A lány ajkai szétnyíltak,kezét gyomromon  pihentette.Én boldogan felsóhajtottam,ezeket a pillanatokat imádtam.Bár ő még aludt,így nem látta a képet,kuncogtam egy kicsit,hiszen ő soha nem megy már haza,ő is ugyan úgy szeret engem ahogyan én őt.Pihentettem a kezem a lány derekán,továbbra is hallgattam a híreket,enyhén nevetve azon hogy milyen tudatlanok ezek az emberek "még hogy a nyugati bandák."
"Mint már tudjuk Blake Worsely,Daniel Ferona és Dave Heart is részei ennek a bandának.A leghíresebb körözött bűnöző köztük viszont Justin Bieber,úgy véljük,hogy Brooke velük van." mondta a riporter,kezét csípőjén pihentette így bámult egyenesen a kamerába.
"Kár hogy nem tudják hol vagyunk." ráztam a fejem a tv felé fordulva. A lábam mozgattam,vettem egy mély levegőt remélve hogy Brooke nem ébredt fel.Elővettem a telefonom és láttam hogy kaptam egy üzenetet Blaketől.
"Haver.Láttad a híreket?Mindannyian a lányt keresik.Mit csináljunk ember?"
Forgattam a szemem majd gyorsan elkezdtem vissza írni.
"Blake nyugi.Mi semmit sem fogunk tudni róla,ha rájönnek hogy itt vagyunk."
Brooke mozgolódni kezdett,gyorsan felpattant a lábamról és megfordult,édesdeden aludt tovább.
"Rendben.Győződj meg róla hogy a lány mindig a közeledben legyen.Mit mondunk majd nekik?Találkoztam ezzel a lánnyal egy bárban...megvan a neve,meg minden.Rájöttem hogy hol tanult,te meg majd elviszed hétvégén."
Mosolyogtam,Blake végre azt csinálja amit mondtam.Kell hogy velem legyen egy különleges lány,miután a másik meghalt.Ez egy borzasztó emlék mindannyiunk számára.Nagyon jó ember volt és tudom,hogy Blake szerette őt.
"Ez nem egy fiú!Nehéz vele időnként,de egy nagyszerű lány.A lánynak meg kell felelnie ha a banda kérdéseket tenne fel.Sokkal jobban érzem magam vele,mint egyedül." elégedettem küldtem el,büszke voltam az ötletemre.Ha Brooke velem marad,akkor kevesebb az esélye annak hogy elmegyek innen.Ő nem hagyhat itt engem.Ha-ha elhagy,én meghalok.
Brooke szemszöge


Összeszorítottam a szemem,lüktetett a fejem.Ezéért nem szoktam inni.Tovább tartottam a fejem a párnán,de hamar rájöttem hogy nem is párnán fekszem.Szememet lassan kinyitottam,Justin egyenesen rám mosolygott.

"Jót aludtál cica?" kérdezte,ujjaival hajamat simogatta.A gesztusa pihentető volt,és jól esett az érintése.
"Van fájdalom csillapítód?" nyögtem,a homlokomat dörzsöltem.Justin kezeit államra csúsztatta és masszírozni kezdett. "Mindjárt hozok,oké?" 
"Köszönöm." nyöszörögtem,a fájdalom úgy cikázott a fejemben mint egy hullám.Lassan helyezte a fejem a kanapéra,mielőtt eltűnt a konyhában.Miért volt ilyen kedves?Én elfutottam...Hol van a büntetés?Hol van a kiabálás? Hol van a "kié vagy te"? Vissza jött egy pohár vízzel a kezében és egy tablettával a másikban.Fogamzásgátló tabletta volt,a számba helyezte én pedig hálásan nyeltem le.Gyorsan megittam vizet,visszaültem a kanapéra,kezemmel végig futottam arcomon.
"Nem bírod az alkoholt igaz hercegnő?" vigyorgott,a kanapé szélén ült engem pedig lába közé húzot.
"Utálok inni."nyögtem,Justin folytatta a masszázst a vállamon.
"Ugye nem gondolod hogy már mindent elfelejtettem.Még mindig haragszom rád." 
"Még mindig dühös vagyok rád." felálltam és karomat összezártam mellkasom előtt.Justin nevetett,egyre jobban elkényelmesedett a kanapén.Átkarolt és közelebb húzott magához,fejem mellkasán pihent.
"Szeretlek." suttogta,megráztam a fejem.
"Nem,nem.Te nem tudod mi a szerelem." 
"De én tudom hogy mi a szerelem.Úgy érzem hogy én szeretlek téged.Egy nap te is szeretni fogsz engem,tudom hogy így lesz."Hangja magabiztos volt,nem tudtam semmit sem mondani csak nevettem.
"Nem valószínű."

2014. június 8., vasárnap

7. fejezet


"Baszd meg!"
Fel pattantam a kanapéról,ahogy üveg törést és hangos kiabálást hallottam.Lerohantam a konyhába,és láttam ahogyan Justin a törött szilánkok fölé hajolt és véres kezeivel felvette őket.Elakadt a lélegzetem,ő felkapta fejét és hogy ne előttem káromkodjon, az orra alatt motyogott valamit.
Óvatosan közelebb mentem,amíg ő beszélt: "ne gyere közelebb.Belefogsz lépni az üvegbe."
"Jól vagy?" suttogtam és megpróbáltam ebből a távolságból megvizsgálni a kezét.
Hirtelen elsötétült Justin szeme,ökölbe szorította kezét így a benne tartott üveg még jobban elvágta tenyerét.
"Ne viselkedj úgy mintha érdekelne."  köpött egyet és kidobta a szilánkokat.
"Had lássam a kezed." nyúltam felé,de ő egy lépést hátrált,szeme lángolt a dühtől.
"Nem kell a kibaszott szereteted,menj." vicsorgott, kezét a hideg víz alatt tartotta.
"Nem."
"Menj!" kiáltotta,kirohantam a konyhából fel az emeletre.Bementem a hálószobába,lesüllyedtem a padlóra.
Miért lesz dühös,amikor megkérdezem hogy jól van-e? Én csak segíteni akartam.
Hagyd abba Brooke,utálod őt!Élvezed ha szenvedni látod. Megérdemli a sok fájdalom után amit veled tett.
De volt egy olyan oldala akit kedveltem és a szívem azt súgta,hogy kell valaki aki törődik velem.
Kár hogy egy pszichopata! Kell hogy legyen eszed,nem sajnálhatod!
Utálom őt.
Sóhajtottam,becsuktam a szeme közben a fejem az ajtón pihentettem.Felálltam a padlóról és bementem a fürdőbe,bezártam az ajtót.Minden bizonnyal ez egy hosszú éjszaka lesz.

Justin szemszöge
Ahogy Brooke felrohant a lépcsőn,felordítottam a fájdalomtól.Ő csak segíteni próbált,én pedig megijesztettem.Végül bemutatja a legkisebb együttérzést, én pedig elrontom.Szép volt Justin.
Kidobtam a többi üveg darabot is és próbáltam csillapítani a haragom.Vajon őt tényleg érdekelte? Nem,valószínűleg csak próbált közelebb kerülni,hogy később elengedjem.De esküszöm,láttam egy őszinte pillantást a szemében.Megráztam a fejem és elindultam felfelé a lépcsőn,kinyitottam az ajtót és bementem a hálószobába.A fürdőszoba ajtaja zárva volt és ő bent volt.
"Cica." óvatosan hívtam és megérintettem ujjammal a fát. "kérlek nyisd ki az ajtót,sajnálom."
Hallottam hogy sír és hogy pár doboz sampont a földre söpört.
Miért sír?
Vajon tényleg megijesztettem?
A szívem fájt,tudom hogy bunkó voltam.Én nem akartam bántani.A büntetéseket sem akartam.Ő miatta vagyok boldog.Szükségem van arra, hogy tudja nem kell menekülnie,szükségem van rá az életemben.Azt akarom, hogy szeressen.

Brooke szemszöge
"Cica." hangja olyan "kérlek nyisd ki ajtót" szerű volt.Sajnálom magam.Dúlt bennem a harag,de néhány könnycsepp is felszínre tört.Hogy azt higgye baj van,ledöntöttem pár palackot.
"Baby,gyere ki." hangja egyre keményebb és hangosabb lett,tudtam hogy vékony jégen járkálok,de egyáltalán nem akarom látni őt.
"Hagyj békén!" sírtam,fejemet térdembe temetve.
"5 percet kapsz.hogy ki nyisd az ajtót Brooke,őszintén szólva végeztem a játékkal." mondta keményen Justin és továbbra is kopogtatott az ajtón.
"Miért nem szánhatok 10 percet magamra?Komolyan Justin, hagy kapjak 10 percet!" ordítottam hajamat tépkedve.
"Ne beszélj így velem!" kiáltotta.
"Te nem vagy az apám!Utállak!Csak hagyj békén!"
A levegő elnémult.Átkaroltam a térdem és próbáltam csillapítani zokogásomon.Justin beszélt még egyszer.
"Bent lehetsz 10 percig,de ha csak egy másodperccel is később jössz ki megbánod! vicsorogta,mielőtt hallottam hogy elmegy.
Megkönnyebbültem sóhajtottam fel.Végül egy kis ideig egyedül lehetek.
Tényleg utálod őt Brooke?
A tudat beszélt bennem,emlékeztetve engem a kissé kemény szavakra,amik elhagyták a számat.Persze,tudom,ő egy szörnyeteg.Soha nem fogok érezni iránta semmit a gyűlöleten kívül,és remélem ezt ő is tudja.Hiányzik a családom,hiányzik anya,apa,még az idegesítő kis húgom is, aki idegesítően nagy megszállottja  a One Direction-nak.Nevettem,mert eszembe jutott,hogy azelőtt néhány nappal mielőtt Justin elhozott engem,sikoltozva mesélte hogy kijött az új album Midnight Memories címmel.Emlékszem,azt mondta hogy Harry hangját szereti a legjobban,anyukám pedig kiabált velem,mert azt mondtam fogja be.Az órára pillantottam 5:26.A 10 percet 5:20-kor kezdtem,így már csak 4 percig élvezhetem a paradicsomban magam.Néztem a kis ablakot,hogy Justin még mindig nem csavarozott rá zárat.Kihasználjam a lehetőséget?Hát tudjátok mit mondanak ilyenkor.
YOLO.
Rohantam az ablakhoz,nagyra nyitottam,nem vesztegettem egy percig sem a időmet,lelógattam mind két lábam és már ugrottam is. Vettem egy gyors pillantást felfelé,Justin még nem volt ott.A sarkon csúszkáltam a gyepen,átugrottam a rövid kerítést és rohantam az erdőbe.Remélem nem talál meg.Inkább meghalok,minthogy vissza menjek hozzá.Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a hátsó zsebemben,el is felejtettem.
"Jajj cica,tényleg azt hiszed hogy eltudsz rejtőzni?Ott leszek,kevesebb mint 5 perc alatt,készülj fel mielőtt odaérek hogy nagy baj lesz."
Szeretlek,
-J'
És bár aggódnom kéne amiatt,hogy értem jön,a tekintetem csak ezt a szót fürkészte.
Szeretlek.
Szeret?Vajon tényleg komolyan gondolja?Nem,hazudott?Alapvetően csak most találkoztunk,csak egy játék vagyok neki.
Szeretlek.
Hogy lehet szeretni valakit,aki utál téged?
Csak mentem,lábam alatt ropogtak a nedves levelek.Megláttam egy kis várost.Ugyanebben a városban voltunk,amikor az étterembe mentünk.Ezen a helyen volt néhány elég ijesztő ember.Csendben sétáltam az utcákon,elkerülve a szemkontaktust minden lehetséges emberrel.Valaki a vállamnak ütközött,amitől én a földre estem.
"Ó,istenem,nagyon sajnálom." a fiúnak sötétbarna haja és elbűvölő barna szemei voltak ,megragadta a karomat és felhúzott.
"Nem,nem,az én hibám sajnálom." kuncogtam,leporoltam Justin piszkos farmerét.
"Rohanjunk tovább?Vagy sétálhatunk is." elmosolyodott,kimutatta tökéletesen egyenes fogait.
"Öhm,inkább a második." nem akartam elmondani neki hogy menekülök,ki tudja,lehet hogy rögtön a rendőrségre rohanna és elmondana nekik mindent.
"Nem értettem a nevedet,drágám?"
''Brooke és te?"
"Chase." újra elmosolyodott,kezét rám tette.
Örömmel vettem,hogy vissza mosolygott rám,de tudom az én mosolyom nem nézett ki olyan jól mint az övé.
"Hát Brooke,van valami dolgod most?" kérdezte,mire én pimaszul elmosolyodtam.
"Nem,nincs."
"Nem lenne kedved beülni egy bárba itt az utca végén?"
Vigyorgott és minden bizonnyal egy italra szeretne meghívni. "Megtiszteltetés lenne."

***

"És-majd." Nevetett azon hogy nem tudta befejezni a teljes mondatot.Mindketten teljesen részegek voltunk,de engem egyáltalán nem érdekelt,és Chase sem úgy nézett ki mint akit érdekelne.
"A lány beugrott a medencébe,és a bikini felsője lejött mindenki előtt." belőle kitört a kuncogás,én pedig nem tudtam segíteni,de csatlakoztam.Tényleg fogalmam sem volt mit beszél,de jól éreztem magam.Hát ez sem tartott hosszú ideig.
'Brooke."
Felkaptam a fejem és a néztem a bár bejárata felé,a szemem összezártam.
"A francba." súgtam felállva a székről és a hátsó bejárat felé igyekeztem.
"Brooke." Ezúttal Chase hangja volt,egy bocsánatkérő mosollyal fordultam felé,remélem hogy látta és hogy egyszer újra találkozhatunk.Futottam gyorsan a kijárathoz,és kitörtem,csak az a baj hogy valaki keményen megragadta a karomat.
"Hol a francba voltál?" Justin kiabált,szemével egyenesen az enyémbe bámult. "Tudod te mennyire aggódtam?"
"Tényleg szeretsz?" kérdeztem,részegen nem törődtem azzal amit Justin mondott,csak a két szóra mit korábban kimondtam.Szemében kis rés alakult ki,kismértékben csodálat is volt bennük.
"Mit gondolsz?"
"Én.."
"Ó,istenem Brooke,mennyit ittál?Érzem a pia szagát a levegőben." megnyugodott,a kocsija felé húzott.
"Szerintem nem." suttogtam,berakott engem a kocsiba és bekapcsolta a biztonsági övet.Becsukta az ajtót,lassan beült mellém.A fejem az balakon pihentettem és amikor majdnem elaludtam,hallottam egy kis
hangot.
"Akkor tévedsz."

2014. május 31., szombat

6.fejezet



Feküdtem a kanapén,a laptop az egyik kezemben,a másikban egy toll,Delgato fejét ölembe hajtotta,Chain pedig a lábamon feküdt.
"Egyetemes stúdiók...hmm." mondtam magamban,közben a telefonomat lapozgattam,hisz Justin írt egy SMS-t, tervezgessem a kirándulást.
Ez a szám biztosan az övé.Nem tudtam felhívni a 911-et. Milyen programozású ez a telefonon?
Lefirkantottam a helyeket,ahová szerettem volna menni,és azt hogy melyik nap lehet látogatni az egyetemet.Már gyakorlatilag mindent elterveztem,és azt hiszem,megérdemlek egy kis pihenést. Az órára pillantva láttam hogy 5:00 van,és ahogy tapasztaltam itt volt a vacsora ideje.
"Éhesek vagytok?" mind felkapta fejét és rohant a konyha felé,én lassan mentem utánuk.
"Na és Justin hol tartja a kutyaeledelt?" suttogtam magamban és kinyitottam az egyik szekrény ajtót.
Végre megtaláltam,szedtem mind a négy tálba,mind lehajtotta fejét és elkezdett enni.A telefonom hirtelen megszólalt a kanapéról,rohantam be, hogy felvegyem.
"Hello?" kérdeztem.
"Hogy bírod drágám?"
"Jól,most etettem meg a kutyákat." magyaráztam,közben a tollal játszottam.
"Jó,jó 15 perc múlva otthon vagyok.Megterveztél mindent cica?" 
"Igen." mondtam.
"Nagyszerű.Ne legyen túl sok." mondta pimaszul.
"Nem valószínű." forgattam a szemeim.
"Viszlát kislány." tette le a telefont.
Vissza tettem a telefont és elterültem a kanapén,Gyilkos felém futott és rám ugrott.
"Ooo,Kicsit nehéz vagy." nevettem,megveregettem az oldalát.
Delgato ugatni kezdett közben a farkát csóválta,oda rohant hozzám és végig nyalta az arcom.
Kuncogtam és le toltam magamról Gyilkost.
"Elég srácok,megfogtok ölni."
Tank hirtelen az ajtó felé rohant,karmaival karmolni kezdte a fa ajtót,és elkezdett nyüszíteni.Valószínűleg wc-ni szeretne.
"Tank nem tudom mit tegyek,Justin elhelyezett néhány riasztót a házban."
Tank tovább folytatta,attól féltem hogy a padlóra fog pisilni.
"Szar,szar,szar,szar." suttogtam magamnak és oda-vissza járkáltam.Gyorsan felkaptam a telefont és tárcsáztam Justin nevét.
"Jól vagy drágám?" az érintett személy hangja csengett a telefonban.
"Igen,igen,jól vagyok." hallottam a megkönnyebbült sóhajt telefonon keresztül.
"Akkor mi van?"
"Tank kiszeretne menni,de ha ki megy akkor bekapcsol a riasztó." magyaráztam közben alsó ajkam harapdáltam.
"Ó,öhm,engedd ki.Nincs riasztás,de a kerítés elektromos." 
"Oké,hát köszönöm."
"5 perc és otthon vagyok." mondta mielőtt letette.
Oda hívtam Tankot a hátsó ajtóhoz,kinyitottam és mind a 4 kutya egyből kirohant.Tettem egy lépést kifelé és mély levegőt vettem a friss levegőből.A kertben van egy medence,szauna,terasz,grill és rengeteg nyitott tér.Volt egy-két szék a közelemben,ezért úgy döntöttem hogy leülök és élvezem a kültéri időjárást.Hirtelen hallottam ahogy a hátsó ajtó kivágódik,és az abszolút füstölgő Justin lépett ki rajta.Körül nézett, és ahogy meglátott engem egy pillanatra megkönnyebbült ,mielőtt ismét eltöltötte a düh.Gyorsan közelített felém,durván megragadta karom és ráncigálni kezdett.
"Amikor azt mondtam hogy ki engedheted a kutyákat,az nem azt jelenti hogy te is ki jöhetsz." vicsorgott és befelé húzott engem.
"Sajnálom,nem tudtam Justin." nyöszörögtem és megpróbáltam levenni ujjait magamról "Soha nem próbáltam megszökni,esküszöm."
Megállt és felém fordult,a szemében zavarodottság látszott.
"Nem?" 
"N-nem,esküszöm.Csak leültem mert kezdtem rosszul lenni és a friss levegő segített." éreztem hogy hányingerem van,és most a friss levegőt se éreztem olyan frissnek mint pár perccel ez előtt.
"Menj fel és feküdj le." parancsolta,én gyorsan rohantam fel a szobájába.
Percekkel később Justin jött egy pohár vízzel a kezében és néhány gyógyszerrel a másikban.
"Itt van." mondta,átadta nekem és leült az ágyra.
"Köszönöm." suttogtam.Justin közelebb csúszott hozzám,átkarolta a derekam és az ölébe húzott.
Bevettem a gyógyszert és megittam a pohár vizet,a poharat az éjjeli szekrényre helyeztem és pihentem kisit Justin karjaimban.
"Érintetted már magad úgy?" 
Majdnem megfulladtam.Ezt most komolyan kérdezi?
"Mi-mi?" dadogtam,nem hittem a fülemnek.
"Megérintetted magad valaha cica?" megkérdezte ismét,közben bőrömet simogatta.
"N-nem én nem." 
"Mmmm." zümmögött.
"Te szűz vagy?"
"Nem." válaszoltam,zártam össze karomat mellkasom előtt.
"Ki volt az?" a hangja hirtelen rekedt és dühös lett.A válasz,amit adtam neki biztosan nem az amit hallani szeretett volna.
"A régi barátom,mind ketten részegek voltunk,és én..én nem emlékszem semmire." elismertem,de az érzés ami bennem volt hihetetlenül kínos ez.
"Velem majd biztosan emlékezni fogsz." vicsorgott rekedten,beleharapott fülembe.
"Megérintetted már magad?" miután megkérdeztem,gyorsan csaptam kezemmel számra."Nem akartam megkérdezni.."
"Igen."  felelte. "Az utolsó alkalommal,elképzeltem a kis kezed körülöttem ahogyan dörzsölgetsz.A következő amit elképzeltem az a kis szád volt,és-"
"Ne,hagyd abba!" könyörögtem és kezemmel bedugtam fülem.
"Kényelmetlennek érzed ezt a témát?" kérdezte,átkarolva közelebb húzott magához.
"Rendkívül annak."
"Nos,talán ha velem csinálnád jobban éreznéd magad."
"Nem!" mondtam,mire ő felemelte a szemöldökét rám.
"Nem értesz egyet velem cica."
"Kérlek,Justin." nyöszörögtem.
"Inkább legyen a kezed?" elvigyorodott,a forró levegő csiklandozta a nyakam.
"N-nem."
Elkezdte levenni nadrágját,én pedig levegő után kapkodtam és becsuktam a szemem.
"Nyisd ki a szemed cica,vagy akkor csinálhatod magad." letette egyik lábát mellém és kényelmetlenül fészkelődött,száját elhagyta egy nyögés.
"Hmmm ott hercegnő." alig bírtam levegőt venni,valami keményen nyomta a hátam.
Felemelt engem az ölébe és teljesen levette nadrágját,így csak a boxer maradt rajta.
"Ezt vártam egész idő alatt,érted?" mondta,én bólintottam egy aprót.
Lassan lehúzta a boxert,a szememet csukva tartottam,nem akartam ezt,főleg nem így hogy csípőjén ülök.
"Nézd a kezem." suttogta,én nagyot nyelve pillantottam le kezére,ő gyorsan megfogta farkát.
Felnyögött,és légzése is nehezebb lett,ahogy megszorította hangosabbat nyögött.
"Add a kezed." a szemem elkerekedett és megráztam fejem,elkezdtem hátrálni.Gyorsan megragadta a karom,és kezére helyezte,kezeink megpihentek mellkasán.
"Érintsd meg,kérlek." szinte könyörgött.
"V-vedd vissza a boxered." felnyögött,kezem mellkasán maradt.
Ő engedelmesen vissza vette,kezem mellkasán járt.Felült,és ez volt a legjobb nekem.
Ujjaim megkeményedett mellbimbójára szaladtak,ő felnyögött,kezemet lejjebb csúsztattam,egészen a v vonaláig.A kezem megkerülte boxere szegélyét és felnyögött,némán nyögött, hogy menjek lejjebb.
Kezem csak átfutott férfiasságán,őt egy torokhangú morgás hagyta el.Kezemmel vissza tértem mellkasához,végig húztam ujjaim feszülő izmain. Kemény testén enyhén simítottam végig ,Justin ajkai szétnyíltak.Ismét felnyögött,lenéztem és láttam ahogyan saját ujjait nadrágjába futtatja. Néztem ahogy mozdulatai egyre keményebbek és gyorsabbak lettek,nyögései egyre hangosabbak.Büszkén láttam hogy Justin hihetetlenül sebezhető állapotban van,élvezve ezt az örömöt simítottam végig ismét testén.Kezemmel megálltam gyomránál,szeme tágra nyílt,nem számítottam rá hogy ezt fogom tenni,de keze gyengéden hanyatt esett az enyémet bátorítva.Justin tekintette arcomra vándorolt,ahogy mutatta hogyan érintsem meg őt,egyre nehezebb lesz,alkalmaztam ujjaim.
"Nehéz."
Gyorsabban folytattam,miután Justin örömében felnyögött.Lélegzetvisszafojtva kiáltotta nevem,csípőjét ringatta enyémen.Kezem állandó ütemben volt,szemöldökömet összehúzva koncentráltam.Nedvesség kezdte alkotni alattunk a kapcsolatot,Justin nyögései is egyre hangosabbá váltak,és egyre gyakrabban.Justin arca nyugodt volt,de öröm íródott rajta.Fejét hátra hajtotta,én pedig tovább folytattam a munkát dudoránál.Ujjait csípőmbe ásta.Mély nyögés hagyta el a száját,visszhangzott az egész szoba.Végre,Justin hangosan felnyögött,meleg,nedves folyadék terjedt el boxerében,fejét vállamra hajtotta,egy meleg hullám futott végig testén.Kezét összekulcsolta körülöttem,engem szorosan tartva helyemen,csípője megrándult,kétségbeesetten követelőzve ennél több kapcsolatért.
"Brooke." felnyögött,ahogy tenyeremmel végig simítottam arcán,pihentetve őt.Feje vállamon maradt,ahogy próbálta irányítani légzését,arcát nyakamba fúrta.Légzése hamarosan vissza tért a normális kerékvágásba,felült,forró csókot lehelt ajkamra.Majd felállt Justin és megdöbbentem hogy mennyire kiemelkednek hátizmai. Felkapott egy tiszta alsót és elindult a fürdőszobába.Hallottam ahogy elkezd zuhanyozni és ezt a kis időt kihasználva futottam le a földszintre és csináltam egy csésze teát.Annak ellenére hogy ez egy kínos intim pillanat volt,ez volt a kedvencem.Nem csak a "perverz" dolgok miatt,hanem azért,mert annyira  sebezhető volt.Csípőjét rángatta az én érintésemre,kétségbeesetten keményebb kapcsolatért harcolva.Feltettem a vizet  forralni és vártam,közben viszont úgy éreztem erős karok tekerednek körém.
"Köszönöm ezt a csodás pillanatot." suttogta,többször is megcsókolta arcomat."Ja és ne aggódj." fordított maga  felé amitől mellkasának csapódtam "úgy tervezem,hogy betartom a szívességem."

2014. május 28., szerda

5.fejezet


"Brooke,kedvesem ébredj." lágy hangon énekelt a fülembe,felnyögtem.
"Ne akard hogy megbüntesselek,gyerünk ébresztő cica." mondta Justin,ajkai szinte súrolták fülemet.
Kinyitottam szemeim és egy tetovált nyakkal találkozott tekintetem. Eltoltam a mellkasát,nem akartam hogy hozzám érjen,főleg ne a nap elején.
"Próbáltalak felébreszteni,nézd az órát." mondta Justin figyelmen kívül hagyva azt amit tettem."már 1:30 van"
"Megyünk valahova?" kérdeztem,közben a szemem dörzsölgettem.
"Nem,de én elmegyek, 2 órakor." mondta,hajamat simogatta.
"Ok..?" nem értettem miért mondja ilyen részletesen.
"Tehát te itt maradsz,5-re vissza jövök." mondta nekem.
"Oké,szia." mondtam,örülök hogy elmegy.
"Ne próbálj menekülni cica,itt lesznek a kutyáim,és a riasztó rendszer is be van kapcsolva."megcsókolta homlokom,mielőtt megszorított.
"Most gyere le csinálok neked egy kis reggelit." mohón bólintottam,megragadta a kezem,felemelt az ágyról.
"Mit szeretnél hercegnő?" kérdezte,és a pult mögé lépett így a kályha előtt állt.
"Szabadságot." feleltem és összehúzott szemekkel pillantottam rá. 
"Hmmm sajnálom ilyet nem tudok adni." mosolygott,elővett néhány összetevőt a kamrából és a hűtőszekrényből.
"Palacsinta jó lesz,ugye bébi?" 
Vállat vontam,nem igazán érdekelt.De valójában volt egy erős anya,lánya kötelék a palacsintával kapcsolatban.
"Rendben,segítenél?"
Az orrom alatt morogtam:"Nem."
"Ezt rosszul teszed." motyogta,felnézett a szemembe "Mert kitudja mit fogok tenni ezekbe.Talán még egy kis drogot,vagy még jobbat valami gyógyszert amitől majd szeretsz engem." 
"Jó,jó segítek!" kiáltottam felállva a székről.
"Hiszékeny." suttogta,emlékeztetve hogy ugyanezt mondtam neki.
Elővettem a tojást és a tejet,keverni kezdtem a nedves hozzávalókat.Justin átölelte derekam,fejét vállamon pihentette,oldalra fordult és ajkai fülemben landoltak.
"Azok az összetevők épp olyan nedvesek,mint amilyen te leszel tőlem." morgott,fülcimpámat fogai közé vette és nyelvével körkörös mozdulatokat írt.
"S-stop." dadogtam erőtlenül,Justin figyelmen kívül hagyott engem,és nyakamat kezdte támadni.
Végül abbahagyta,de előre hajolt és egy csókot lehelt ajkamra.Megdöbbentem,megpróbáltam eltolni magamtól,de szorosan fogta csípőmet.Nem csókoltam vissza és kezdett mérges lenni.
"Csókolj meg." suttogta,és erősebben csókolt.
Én habozva megcsókoltam,elvette kezeit csípőmről,és bezárta őket nyaka mögött.Elhúzódott és homlokát enyémen pihentette,mosolygott,egy igazi őszinte mosoly volt.
"Csókolj meg újra." követelte újra és csípőjét szorosan az enyémhez nyomta.
"N-nem megy." 
"Nem." megragadta a hátsó combom.
"Most ugorj."
Nem ugrottam rögtön,így ujjait mélyebben bőrömbe véste és húzott hogy kulcsoljam össze lábaim dereka körül.
"Csókolj meg." mondta és megbökött orrával.
Közelebb hajoltam és lágyan megnyomtam ajkát,amitől elmosolyodott.Végül elhúzódtam és mentem vissza palacsintát csinálni.Összeöntöttük a száraz és nedves hozzávalókat és a serpenyőben egyenként megsütöttük.
"Tudom hogy szereted a palacsintát cica,ne is próbálj becsapni." mondta Justin,amitől megijedtem hogy ki ő.
Honnan tudná ő ezt?
"H-honnan tudod?"
"Mindent tudok rólad kislány."
Nagyot nyeltem.Justin mindent tud rólam.Megcsináltam a palacsintákat és levettem e forró serpenyőről és egy nagy tányérra raktam őket.
"Jó étvágyat." mosolygott Justin,kivett egy palacsintát.
Undorral néztem rá.
Milyen idióta eszik palacsintát szirup nélkül?
"Nem kérsz szirupot?" kérdeztem és arca felé nyújtottam.
"Ez szar,csak gyerekek esznek ilyet." felhorkantott,vett egy másik palacsintát és beleharapott.
"De hát...gyerek vagy." 
Justin hirtelen eldobta a villát és a kést a tényárjára.Keze ökölbe szorult,szeme nem találkozott enyémmel.
"Nem,nem vagyok az." mondta idegesen,mielőtt vissza vette volna az evőeszközöket és tovább folytatta volna az evést.
"Én még mindig szeretem azokat a dolgokat amiket gyerekként csináltam.Csak azért mert 18 éves vagyok,nem jelenti azt, hogy ez már nem nekem való,vagy hogy nem szeretnék eljutni a Disney Landbe.Hagyd hogy a gyerek ami benned van ki jöjjön." Úgy éreztem el kell mondanom ezt neki,hogy talán ha megfogadja és előcsalogatja a gyereket önmagából akkor több móka lesz benne,és nem lesz olyan feszült.
"Szeretnél eljutni Disney Landbe?" kérdezte,végre találkozott tekintetünk.
"Azt hiszem,jó utazás lehet." vállat vontam,és öntöttem a rengeteg szirupot a palacsintámra.
"Adj nekem is." mondta,mutatva a szirupra.
"Nem,még nincs elég az enyémen." érveltem és fogtam az üveget a kezemben.
"Add ide." elmosolyodott,elérte végre.
"Nem!" mosolyogtam vissza rá,kinyitottam a kupakot hogy öntsek még rá.Kikapta a kezemből és az egészet a sajátjára öntötte,mielőtt hatalmasat harapott volna.
"Mennyivel jobb így?" 
"Ezerszer jobb." motyogott a falat étellel a szájában.
Lepillantott a telefonjára,aztán felállt és a tányért a mosogatóba helyezte.
"Oké,én most elmegyek ,kezd el tervezgetni hogy mit szeretnél csinálni Disney Landben." mondta nekem Justin,felhúztam a szemöldököm.
"Mi csinálsz valójában?" kérdeztem.
Bólintott és vigyorgott "akarsz menni ugye?"
"Jó lenne."
"Oké,jó munkát." elmosolyodott és odasétált hozzám,megcsókolt "hamarosan visszajövök."
Odament az ajtóhoz,felragasztott néhány számot,mielőtt kilépett.
"Justin várj!"
Megfordult és bólintott a fejével hogy folytassam.
"Hogy hívják a kutyákat?" 
Elmosolyodott,fütyült egyet és oda szaladt 4 kutya.
"Az első." rámutatott a legnagyobb német Shepardra "ő Delgato."
"A rottweiler Lánc,és a másik Gyilkos.Végül a kis német Tank." mondta,megveregette a fejüket.
"Szerintem a Delgato a legjobb,ez nem olyan..." kereste a megfelelő szót.
"Nehéz?" javasoltam,lehajolt Delgatohoz és megvakarta a fülét.
"Igen,ez a jó szó." 
"Nem én választottam a nevét,ő eltévedt.Rajta volt a címe és a neve is ,de nem akartam vissza adni hiszem nem vigyáztak rá." mondta,újra közelebb jött hozzám és megcsókolta a fejem búbját.
"Légy jó." mondta,mielőtt kisétált az ajtón.

4.fejezet


Sírtam a fájdalomtól,ahogy a tű mélyen ásott húsomba. Elkezdtem vonaglani,próbáltam távolodni Justintól. Ez egy elmebeteg.
"Ne próbálj távolodni." mordult fel Justin,kezével  jobban szorította csuklómat.
Végül kihúzta a tűt és én a a földre borultam,a légzésem nem volt ritmikus.Justin letérdelt elém,ujjait végig táncoltatta arcomon."A saját érdekedben."
Szerencsére nem volt ereje veszekedni,úgy hogy csak feküdt,ujjait végig simította ajkamon.
"Istenem,de szép vagy." suttogta,az ágyra rakott.
Megcsókolta a homlokom,és kisétált a szobából,bezárta kívülről. Meg kell találnom a ki utat.Justin őrült,kibaszott őrült.Fel ültem az ágyon,a bal karom teljesen elzsibbadt. Bizonytalanul bementem a fürdőszobába,becsuktam az ajtót,teljesen kisírtam a szemem.
Az ablak.
A szemem elkerekedett,odafutottam és az egyetlen jó karommal kinyitottam.
"Drágám?"
Szar,szar,szar,szar.
Átdobtam a jobb lábam az ablakon,majd a másikat is.A párkányon ültem,készen arra hogy ugorjak,amikor kivágódott az ajtó.Justin dermedten állt az ajtóban,én is megdermedtem.Justin keresztbe tette a karját mellkasa előtt,és vigyorgott.
Miért mosolyog?
"Ha most leugrassz,akkor majd egy nap megtanulsz szeretni engem,soha nem engedlek el."
A karom elgyengült,kicsúszott  kezem az ablak fogásából.Megrémültem,gyengén megragadtam az ablak szélét,és megpróbáltam vissza húzni magam.
"Brooke!" kiáltott Justin,odajött és megpróbált vissza húzni.
"J-Justin,segíts." sírtam,az ujjaim kezdtek csúszni.
Justin lehajolt az ablak alá és szorosan megragadta a csípőm.
"Cica,foglak,bízz bennem és engedd el az ablakot." mondta,egyre inkább uralta csípőm.
"Nem lehet." suttogtam és megráztam a fejem. A szememben lévő könnyekből végül kialakult a zokogás.
"Csitt kérlek,foglak." gügyögte,megcsókolta a nyakam.
Hagytam,az egyik kezemmel elengedtem a párkányt,de ugyan úgy fent maradtam,Justin még mindig tartott engem.
"Jó kislány,a másikkal is, a másikkal is engedd el."
Gyorsan elengedtem a másikkal is,becsuktam a szemem,de maradtam a levegőben,Justin vissza húzott a fürdőszobába.Leült a földre és engem ölébe húzott,enyhén remegett térde.A zokogást nem bírtam abbahagyni,Justin próbált vigasztalni.
"Biztonságban vagy cica,shhh." ringatott minket oda-vissza,de én megráztam a fejem.
"Nem Justin!Utálom ezt,ez nem történhet meg velem." sírtam,ököllel vertem a mellét hogy eltávolodjak tőle.
"A második alkalommal mentettelek meg kislány,én azért vagyok hogy megvédjelek téged nem azért hogy bántsalak." suttogta "és ne mond hogy utálsz,mert nem akarom hogy ma is kapj egy büntetést."
"Te őrült vagy." mondtam "teljesen őrült."
"Majd akkor mondj ilyet,magadról,amikor kiderül hogy Stockholm-szindrómás vagy." mosolygott,szemem összehúztam.
"Soha." hirtelen felálltam öléből "nem foglak szeretni.Nem szeretlek,sőt nem is érdekelsz."
"Fogd be Brooke,fogd be a szád." morgott,szeme elsötétült, ahogy felállt.
"Miért?" kérdeztem,kezemet a csípőmre tettem.
"Nem vagyok abban a hangulatban,hogy játsszak,cica." kezét ökölbe szorította és légzése nehezebb lett.
"Gyere Bieber,gyere ki és játssz a cicával." vigyorogtam,annak ellenére hogy kockázatos volt,élveztem,ő dühös lett.
Szeme átváltozott dühössé,a vágy mint egy másodperc alatt átjárta a testem.
"Ezt a büntetést,biztosan élvezni fogod." Justin vicsorgott és elindult felém.
"Meg akarsz büntetni?" kérdeztem,ő bólintott,kis lépésekkel közeledett felém "nos,akkor Justin muszáj lesz megtalálnod." gyorsan futottam le,kétségbeesetten kerestem egy szobát a házban.Átmentem az edzőtermen és bekapcsoltam pár gépet meg más dolgokat,hogy azt higgye ott voltam. Lerohantam a szoba túloldalára,bebújtam egy szekrénybe és teljesen csöndben vártam,remélve a legjobbakat.
"Baby,kislány?" Justin hívott "gyere elő,bárhol is vagy."
Nagy levegőt vettem, ahogy hallottam hogy kikapcsolta a fitnesz gépeket és becsukta az ajtót.
"Nagyon okos vagy cica,felajánlok egy üzletet,rendben? Ha most előjössz a büntetés nem lesz olyan fájdalmas,mint amire gondoltam."
Eh,már nincs mit veszteni.Kb. 2 perc csend után,Justin megszólalt "Hát jó,jövök baba."
Justin léptei csapódtak a kemény fán,visszhangzott az egész ház. Az ajtó abban a szobában ahol elbújtam kinyílt és Justin lépett be rajta.
"Cica?Gyere elő."
Vissza fojtottam a lélegzetem,a térdemet felhúztam a mellkasomhoz,imádkoztam,hogy ne nyissa ki a szekrény ajtót.
"5."
"4."
"3."
"2."
"1." Az ajtó kivágódott, felfedve a meglehetősen dühös Justint.
"Ha úgy gondoltad,hogy eltudsz bújni előlem," Justin felvett a padlóról és a vállára dobott. "akkor nagyot tévedtél."
Bevitt a szobájába és a földre helyezett."Menj a fürdőszobába és hozd ki a hajzselém." mondta,értetlenül néztem rá.
"Menj." bátorított,fejével a fürdőszoba felé biccentve.
Én sietve bementem,kinyitottam a fehér szekrényt, megragadtam a legvékonyabb üvegű haj zselét amit találtam.
"Ez jó?" kérdeztem magam előtt tartva.
"Mmhmm." nyitott tenyerébe helyeztem és vártam a következő lépést.
"Ülj az ölembe." utasított,engedelmeskedtem,óvatosan a térdére ültem.Hátrébb húzott így a hátam mellkasán pihent. "Most azt akarom,hogy mutasd meg milyen jól fogsz viselkedni ez után a nap után."
A szemöldökömet ráncoltam,nem értettem mire gondol,amíg be nem tolta a tubus hajzselét a számba,ami lezúdult a torkomon.Azt akarta hogy mély torokkal csináljam. Ő tovább tolta a számban,amitől jó reflexe miatt,Justin kiadott egy nyögést.
"Ó,Istenem bébi,mutasd meg,mit fogsz tenni velem hamarosan." suttogta,keményen nyomta a seggem.
Kb. 5 percig nyögdécselt Justin és poénokat eregetett,ki vette a számból,sóhajtozott.
"Masszírozd a fejem." mondta,nyomott egy kis gélt a tenyerembe.
Letett az ágyra közben alkarján támaszkodott,lábaimat szétfeszítette és teste pihent köztük.Fejét mellemre hajtotta és a kezembe nyomott egy kis hajzselét,takarékosan bevontam a kezem a géllel. Kezemet hajába futtattam,körmömmel finoman vakartam fejbőrét.
"Hmmm,ó, nem tudok várni,kibaszott nehéz." Justin felnyögött,hagytam,nem akartam hogy ez megtörténjen. Másik kezemet is a fejére helyeztem,és gyengéden masszírozni kezdtem,ujjaim csúsztak puha,barna haja közt. Justin arrébb tolódott és megfordította fejét,arcát kulcscsontomhoz nyomta és behunyta szemét,egy kicsit megálltam.
"Csináld tovább." motyogott,kezeimet vissza futtattam és halántékát kezdtem masszírozni,remélve,hogy elalszik.Justin végül elaludt,felsóhajtottam,végre megtaláltam a sebezhető oldalát.Keze erőtlenül kapaszkodott pólómba,bokájával körülzárta lábam szárát.
Megkapaszkodott.
Mintha félne attól hogy valaha is elengedjen.