7. fejezet

"Baszd meg!"

Fel pattantam a kanapéról,ahogy üveg törést és hangos kiabálást hallottam.Lerohantam a konyhába,és láttam ahogyan Justin a törött szilánkok fölé hajolt és véres kezeivel felvette őket.Elakadt a lélegzetem,ő felkapta fejét és hogy ne előttem káromkodjon, az orra alatt motyogott valamit.

Óvatosan közelebb mentem,amíg ő beszélt: "ne gyere közelebb.Belefogsz lépni az üvegbe."

"Jól vagy?" suttogtam és megpróbáltam ebből a távolságból megvizsgálni a kezét.

Hirtelen elsötétült Justin szeme,ökölbe szorította kezét így a benne tartott üveg még jobban elvágta tenyerét.

"Ne viselkedj úgy mintha érdekelne."  köpött egyet és kidobta a szilánkokat.

"Had lássam a kezed." nyúltam felé,de ő egy lépést hátrált,szeme lángolt a dühtől.

"Nem kell a kibaszott szereteted,menj." vicsorgott, kezét a hideg víz alatt tartotta.

"Nem."

"Menj!" kiáltotta,kirohantam a konyhából fel az emeletre.Bementem a hálószobába,lesüllyedtem a padlóra.

Miért lesz dühös,amikor megkérdezem hogy jól van-e? Én csak segíteni akartam.

Hagyd abba Brooke,utálod őt!Élvezed ha szenvedni látod. Megérdemli a sok fájdalom után amit veled tett.

De volt egy olyan oldala akit kedveltem és a szívem azt súgta,hogy kell valaki aki törődik velem.

Kár hogy egy pszichopata! Kell hogy legyen eszed,nem sajnálhatod!

Utálom őt.

Sóhajtottam,becsuktam a szeme közben a fejem az ajtón pihentettem.Felálltam a padlóról és bementem a fürdőbe,bezártam az ajtót.Minden bizonnyal ez egy hosszú éjszaka lesz.

Justin szemszöge

Ahogy Brooke felrohant a lépcsőn,felordítottam a fájdalomtól.Ő csak segíteni próbált,én pedig megijesztettem.Végül bemutatja a legkisebb együttérzést, én pedig elrontom.Szép volt Justin.

Kidobtam a többi üveg darabot is és próbáltam csillapítani a haragom.Vajon őt tényleg érdekelte? Nem,valószínűleg csak próbált közelebb kerülni,hogy később elengedjem.De esküszöm,láttam egy őszinte pillantást a szemében.Megráztam a fejem és elindultam felfelé a lépcsőn,kinyitottam az ajtót és bementem a hálószobába.A fürdőszoba ajtaja zárva volt és ő bent volt.

"Cica." óvatosan hívtam és megérintettem ujjammal a fát. "kérlek nyisd ki az ajtót,sajnálom."

Hallottam hogy sír és hogy pár doboz sampont a földre söpört.

Miért sír?

Vajon tényleg megijesztettem?

A szívem fájt,tudom hogy bunkó voltam.Én nem akartam bántani.A büntetéseket sem akartam.Ő miatta vagyok boldog.Szükségem van arra, hogy tudja nem kell menekülnie,szükségem van rá az életemben.Azt akarom, hogy szeressen.

Brooke szemszöge

"Cica." hangja olyan "kérlek nyisd ki ajtót" szerű volt.Sajnálom magam.Dúlt bennem a harag,de néhány könnycsepp is felszínre tört.Hogy azt higgye baj van,ledöntöttem pár palackot.

"Baby,gyere ki." hangja egyre keményebb és hangosabb lett,tudtam hogy vékony jégen járkálok,de egyáltalán nem akarom látni őt.

"Hagyj békén!" sírtam,fejemet térdembe temetve.

"5 percet kapsz.hogy ki nyisd az ajtót Brooke,őszintén szólva végeztem a játékkal." mondta keményen Justin és továbbra is kopogtatott az ajtón.

"Miért nem szánhatok 10 percet magamra?Komolyan Justin, hagy kapjak 10 percet!" ordítottam hajamat tépkedve.

"Ne beszélj így velem!" kiáltotta.

"Te nem vagy az apám!Utállak!Csak hagyj békén!"

A levegő elnémult.Átkaroltam a térdem és próbáltam csillapítani zokogásomon.Justin beszélt még egyszer.

"Bent lehetsz 10 percig,de ha csak egy másodperccel is később jössz ki megbánod! vicsorogta,mielőtt hallottam hogy elmegy.

Megkönnyebbültem sóhajtottam fel.Végül egy kis ideig egyedül lehetek.

Tényleg utálod őt Brooke?

A tudat beszélt bennem,emlékeztetve engem a kissé kemény szavakra,amik elhagyták a számat.Persze,tudom,ő egy szörnyeteg.Soha nem fogok érezni iránta semmit a gyűlöleten kívül,és remélem ezt ő is tudja.Hiányzik a családom,hiányzik anya,apa,még az idegesítő kis húgom is, aki idegesítően nagy megszállottja  a One Direction-nak.Nevettem,mert eszembe jutott,hogy azelőtt néhány nappal mielőtt Justin elhozott engem,sikoltozva mesélte hogy kijött az új album Midnight Memories címmel.Emlékszem,azt mondta hogy Harry hangját szereti a legjobban,anyukám pedig kiabált velem,mert azt mondtam fogja be.Az órára pillantottam 5:26.A 10 percet 5:20-kor kezdtem,így már csak 4 percig élvezhetem a paradicsomban magam.Néztem a kis ablakot,hogy Justin még mindig nem csavarozott rá zárat.Kihasználjam a lehetőséget?Hát tudjátok mit mondanak ilyenkor.

YOLO.

Rohantam az ablakhoz,nagyra nyitottam,nem vesztegettem egy percig sem a időmet,lelógattam mind két lábam és már ugrottam is. Vettem egy gyors pillantást felfelé,Justin még nem volt ott.A sarkon csúszkáltam a gyepen,átugrottam a rövid kerítést és rohantam az erdőbe.Remélem nem talál meg.Inkább meghalok,minthogy vissza menjek hozzá.Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a hátsó zsebemben,el is felejtettem.

"Jajj cica,tényleg azt hiszed hogy eltudsz rejtőzni?Ott leszek,kevesebb mint 5 perc alatt,készülj fel mielőtt odaérek hogy nagy baj lesz."

Szeretlek,

-J'

És bár aggódnom kéne amiatt,hogy értem jön,a tekintetem csak ezt a szót fürkészte.

Szeretlek.

Szeret?Vajon tényleg komolyan gondolja?Nem,hazudott?Alapvetően csak most találkoztunk,csak egy játék vagyok neki.

Szeretlek.

Hogy lehet szeretni valakit,aki utál téged?

Csak mentem,lábam alatt ropogtak a nedves levelek.Megláttam egy kis várost.Ugyanebben a városban voltunk,amikor az étterembe mentünk.Ezen a helyen volt néhány elég ijesztő ember.Csendben sétáltam az utcákon,elkerülve a szemkontaktust minden lehetséges emberrel.Valaki a vállamnak ütközött,amitől én a földre estem.

"Ó,istenem,nagyon sajnálom." a fiúnak sötétbarna haja és elbűvölő barna szemei voltak ,megragadta a karomat és felhúzott.

"Nem,nem,az én hibám sajnálom." kuncogtam,leporoltam Justin piszkos farmerét.

"Rohanjunk tovább?Vagy sétálhatunk is." elmosolyodott,kimutatta tökéletesen egyenes fogait.

"Öhm,inkább a második." nem akartam elmondani neki hogy menekülök,ki tudja,lehet hogy rögtön a rendőrségre rohanna és elmondana nekik mindent.

"Nem értettem a nevedet,drágám?"

''Brooke és te?"

"Chase." újra elmosolyodott,kezét rám tette.

Örömmel vettem,hogy vissza mosolygott rám,de tudom az én mosolyom nem nézett ki olyan jól mint az övé.

"Hát Brooke,van valami dolgod most?" kérdezte,mire én pimaszul elmosolyodtam.

"Nem,nincs."

"Nem lenne kedved beülni egy bárba itt az utca végén?"

Vigyorgott és minden bizonnyal egy italra szeretne meghívni. "Megtiszteltetés lenne."

***

"És-majd." Nevetett azon hogy nem tudta befejezni a teljes mondatot.Mindketten teljesen részegek voltunk,de engem egyáltalán nem érdekelt,és Chase sem úgy nézett ki mint akit érdekelne.

"A lány beugrott a medencébe,és a bikini felsője lejött mindenki előtt." belőle kitört a kuncogás,én pedig nem tudtam segíteni,de csatlakoztam.Tényleg fogalmam sem volt mit beszél,de jól éreztem magam.Hát ez sem tartott hosszú ideig.

'Brooke."

Felkaptam a fejem és a néztem a bár bejárata felé,a szemem összezártam.

"A francba." súgtam felállva a székről és a hátsó bejárat felé igyekeztem.

"Brooke." Ezúttal Chase hangja volt,egy bocsánatkérő mosollyal fordultam felé,remélem hogy látta és hogy egyszer újra találkozhatunk.Futottam gyorsan a kijárathoz,és kitörtem,csak az a baj hogy valaki keményen megragadta a karomat.

"Hol a francba voltál?" Justin kiabált,szemével egyenesen az enyémbe bámult. "Tudod te mennyire aggódtam?"

"Tényleg szeretsz?" kérdeztem,részegen nem törődtem azzal amit Justin mondott,csak a két szóra mit korábban kimondtam.Szemében kis rés alakult ki,kismértékben csodálat is volt bennük.

"Mit gondolsz?"

"Én.."

"Ó,istenem Brooke,mennyit ittál?Érzem a pia szagát a levegőben." megnyugodott,a kocsija felé húzott.

"Szerintem nem." suttogtam,berakott engem a kocsiba és bekapcsolta a biztonsági övet.Becsukta az ajtót,lassan beült mellém.A fejem az balakon pihentettem és amikor majdnem elaludtam,hallottam egy kis

hangot.

"Akkor tévedsz."