Brooke szemszöge
Az este alapvetően csak azzal telt,hogy Justin térdén feküdtem,nyögve emeltem fel a fejem mert azt hallottam, hogy Justin panaszkodva néz valami tv showt.
"Justin." suttogtam.
"Mmm?"
"Miért vagy ilyen kedves?Úgy értem hol marad a büntetés?" kérdeztem fáradtan.
Justin felsóhajtott "Cica,bár tudom hogy te az hiszed,de nem vagyok rossz ember.Nem foglak megbüntetni,amikor már amúgy is szörnyen érzed magad." elvigyorodott "Meg amúgy is úgy tűnik hogy a fejfájás nagyon jó büntetés neked."
Forgattam a szemem.Talán Justin kezd egy kicsit változni,jó értelemben.Felnéztem barna szemeire.Ő elmosolyodott én pedig megdöbbentő módon,vissza mosolyogtam.
"Most olyan jó kislány vagy.Miért nem tudsz olyan lenni mint ebben a pár órában?" elgondolkodott,nagy kezeivel fogta arcát.Mielőtt még elkezdett volna szidni mint egy kutyát,Justin telefonja megszólalt.Intett nekem,hogy maradjak csendben,így én nyugodtan ültem, szerettem volna hallani a beszélgetést.
"Héé ember,mi a helyzet?" egy férfi hangja csengett a telefonban.
Justin összehúzta a szemöldökét "mi van Blake?"
"Nos a rendőrség megtalálta hol él Dave,bevitték az állomásra,hogy kihallgassák őt." a "Blake" srác hangja nagyon aggódó volt,és ahogy néztem Justin arca sem volt valami boldog.
"Mi van?" kiáltotta Justin amitől hátrébb húzódtam. "Idióták!Hogyan találták meg?" morgott Justin,ez az amitől megijedek.
"Nem tudom ember!Meg van hogy hol vannak most!" kiáltotta Blake,és mielőtt elbúcsúztak volna Justin letette.
"Hát cica úgy néz ki, hogy elmegyünk egy kis kalandra."Justin felsóhajtott és felállt a kanapéról.
Megragadta a kezem,kirántott az ajtón egyenesen a kocsiba.
"De hová megyünk?" kérdeztem,felnéztem Justinra.
"Egy börtönbe.Hogy kihozzuk Davet."monda és közben bekapcsolta a rádiót.
"És én ehhez minek kellek...?''
"Azért mert nem bízom benned,hogy otthon maradsz.Így rajtad tudom tartani a szemem." mondta,ujjaival dobolt a kormányon egy rock banda számának ritmusára.Az út többi része rendkívül kínos csendben telt.Magamon éreztem a levegőben lévő feszültséget,nehéz volt lélegeznem,biztos vagyok benne hogy Justin is így érezte.Végre odaértünk a börtönhöz,kiakartam szállni a kocsiból,de Justin a kezemre csapott.
"Itt maradsz vagy inkább bejössz velem?" kérdezte és kihúzta a kulcsot az autóból. Elgondolkoztam egy pillanatra.Ha itt maradok kitudja hogy ki jönne be a kocsiba és bántana.Bár féltem Justintól,tudtam hogy ő megvéd engem és vigyáz rám.
"Be megyek veled." feleltem és kiléptem a kocsiból.Vártam hogy Justin is kijöjjön,megállt mellettem,erős karjait összekulcsolta körülöttem,összebújva rám adta kabátját.
"Maradj a közelemben.Ne vándorolj el és ne csinál semmit.Persze csak ha életben akarsz maradni." megvonta vállát. Libabőrös lett a bőröm,élveztem Justin biztonságot nyújtó testét körülöttem.A hátsó épület felé sétáltunk,míg egy sötétbarna rozsdás ajtót véltünk felfedezni.Justin elővett egy kulcsot a hátsó zsebéből,betolta a kulcslyukba,az ajtó azonnal kinyílt.Tartotta nekem hogy menjek be,de én csak a fejem ráztam,azt akartam hogy ő menjen elől.Megértette és elindult elől,én szorosan összebújva mentem utána.
"Elhoztad a kabátom?" suttogta,én bólintottam.Azt mondta hogy a neve a kabáton mindig megvéd majd engem.Morgott egyet válaszként,aztán tovább ment a sötét folyosón.Az hogy féltem csupán egy enyhe kifejezés.Teljesen megvoltam rémülve,még a hideg is kirázott.Végre elértünk egy enyhén megvilágított teremhez,felgyorsult a tempó így már Justin mellett mentem.Nem akarta megkérdezni,hogy átkarolna-e hiszen fogta a kezem.Abban a pillanatban közelebb húzott magához és megölelt,fölém tornyosult.
"Ne aggódj,biztonságban vagy velem,rendben?Ne félj szerelmem." csitított,megállt egy ajtó előtt amire az volt írva fehér betűkkel hogy "kihallgatás".Intett nekem, hogy maradjak csendben.
"Ez az ahol Blake és Daniel találkozni fognak velünk." suttogta,én bólintottam,fejem vállához nyomtam.Enyhén bekopogtatott 3-szor a hüvelykujjával,majd egyszer az öklével.Hallottam hogy székeket tologatnak a szobában,mielőtt két férfi,valószínűleg 20 évesek lehettek,kinyitotta volna az ajtót.
"Héé ember,meg Brooke." A magasabbik szőke hajú és kék szemű,mosolygott és kezét nyújtotta felém.Néztem rá,nem mertem megrázni,finoman kuncogott és vissza tette maga mellé.
"Egy kicsit morcos,de rendben van." kuncogott,Justin halkan nevetett vele együtt.
"Csak egy kicsit megijedt,de nem akartam otthon hagyni egyedül."magyarázta Justin és erősebben szorított.
"Rendben,Dave a harmadik emeleten van,a 409-es szobában.Vigyázz mert két őr áll a cellája előtt.Justin te egy erős harcos vagy,ezért..'
''Igen,értem.'' bólintott Justin,a két srác elindult,Justin egy kicsit lassabban követte őket.
''Kik ők?" kérdeztem.
"Amelyikkel nem fogtál kezet ő Blake, a másik pedig Daniel." mondta Justin,közben felmentünk egy lépcsőn.
"Ti 4-en vagytok a bandában?" kérdeztem,Justin rám nézett egy pillanatra.
"Nem,rengetegen vagyunk.Ha majd lesz egy találkozó el viszlek."
Bólintottam,mentünk még néhány lépcsőfokot aztán felértünk a negyedik emeletre.
''Ok,ha hallod hogy valaki jön,szólj nekem.Ha már látod hogy jön valaki akkor már késő." közölte velem Justin,én pedig élénken bólintottam.Csendben álltunk,fárasztó 10 percig.Én minden második percben hangokat hallottam,Justin nyugodtan állt,kezét zsebre dugva,ajkával gyűrűit piszkálta.
"Justin."
Megfordultunk,láttunk két fiút akikkel azt hiszem Dave futott felénk.Justin elmosolyodott,megfogta a kezem,futni kezdtünk lefelé a lépcsőn.Justin ugyan azt az utat követte amin feljöttünk.Mind az öten kitörtünk az ajtón és berohantunk Justin kocsijába,Blake leült Justin mellé,de ő hátra küldte,hogy az a hely most az enyém.Alig kaptam levegőt,amikor a seggem végre érte a bőrülést,kimerültem a futástól.Justin beindította a kocsit és már mentünk is haza,a fiúk hátul rendkívül béna vicceket meséltek.
''Milyen zöldségre van szüksége egy vízvezeték-szerelőnek?" kérdezte Blake,én megvontam a vállam,nem tudtam a választ.
"Póréhagymára." nevetésben tört ki,nem tudtam mit mondani,de nevettem.Nem volt nevetséges,de mégis vicces.
''Ok,ok leesett." mosolygott Justin "Mit mondasz a bumerángnak ha nem fog működni?"
Próbáltam gondolkodni,hogy mi lehet ez az elcsépelt válasz,de nem jutott eszembe ''Nem tudom,mit?"
"Te bot." a fiúk elkezdtek kuncogni,csatlakoztam én is.
"Ez annyira hülyeség,hogy működik." kuncogtam,pihentettem a fejem az ablakon.Justin vigyorgott,hogy végre nevetni látott,megálltunk egy 2 emeletes ház előtt.
"Itt vagyunk Dave."
"Köszönöm srácok,találkozunk hétfőn Justin." Justin bólintott Davenek "és örülök hogy találkoztunk Brooke."
Enyhén rámosolyogtam,intett nekem mielőtt elindult.Még megálltunk két helyen ahol kitettük Blaket és Danielt,míg végre hazamentünk.
"Annyira fáradt vagyok." felnyögött Justin,kinyitotta a bejárati ajtót,beléptünk a meleg házba.
"Én is." sóhajtottam,mentem fel a szobába.Justin a homlokát ráncolta,cipőmtől az arcomig végig mért.Nem értettem,összekulcsoltam karomat mellkasom előtt.
"Holnap elviszlek vásárolni,megfelelő ruházat kell.Ó,de új kabát nincs,szeretném ha az enyémet hordanád."mondta nekem,a szemem elkerekedett.
"Tényleg?" mosolyogtam.
"Tényleg.Nem tudom milyen érzés lehet egy lánynak folyton az én ruháimban mászkálni."kacsintott.
"Köszönöm." suttogtam,felnéztem a szemébe.
"Neked bármit,cica."
