Éreztem a meleg napfényt az arcomon,ami arra késztetett hogy ki nyissam a szemem.Abban a pillanatba ahogy kinyitottam Justin arcát pillantottam meg,békésen aludt.Sóhajtottam és megpróbáltam hátrálni tőle vagyis kiszabadulni szorításából.Justin felnyögött és a mellkasomnál fogva vissza húzott és hozzám bújt.
"Justin." súgtam és eltoltam mellkasát.
Ismét felnyögött és lassan kinyitotta a szemét.Amikor barna íriszei találkoztak enyémmel,elmosolyodott.
"Jó reggelt cica." megcsókolta ajkam és gyorsan elengedett.
"Öltözz fel,elmegyünk." állt fel az ágyról.
"Hova?" kérdeztem,az ágy szélén lógattam a lábam.
"Enni." válaszolta egyszerűen és elővette a mai ruháit.
"És én mit vegyek fel?" ráncolta homlokát és vigyorgott.
"Hozok neked." kiment hirtelen a szobából és vissza jött egy farmerrel,egy pólóval és egy kabáttal aminek a hátán egy Bieber felirat volt.
"Mindig vedd fel a zakómat, amikor elmegyünk." morgott és rám dobálta a ruhákat.
Forgatta a szemét,belépett a fürdőszobába és bezárta az ajtót.
"Ja és cica, akkor zuhanyozz ha én is ott vagyok." ajánlotta fel, mielőtt be mentem.A pihentető zuhany lenyugtatott,éreztem a meleg víz erejét a hátamon.
"Brooke?" hívott Justin az ajtóból. Jaj már megint.
"Igen?" mondtam rosszindulatú hangon.Nem tehetek róla hogy ilyen vagyok,úgy bánik velem mint egy gyerekkel.
"Beszélj hozzám kislány." pihentette fejét az ajtón.
"A zuhany alatt vagyok és mosom a hajam." motyogtam,közben pedig a kókusz sampont lövelltem a tenyerembe.
"Legyél kész 10 perc múlva." hívott.
"Rendben."
Megmostam a samponnal,tettem rá néhány kondicionálót,nem tudom milyen volt,de elég drágának nézett ki.Ki ugráltam a zuhanyzóból és megtörölköztem.Felvettem Justin boxerét meg a tegnapi melltartómat.Néztem a farmert amit adott és mivel férfi nadrág volt voltak kétségeim a felől hogy ezt felvegyem.Végül felvettem és tökéletesen illeszkedett.Vállat vontam,felvettem a Varsity zakót ami nagy volt rám,de kényelmes volt.
"Drágám!Siess már." kiálltott Justin és kopogtatott az ajtón.
"Jövök már."
Odamentem az ajtóhoz és próbáltam kinyitni, de beragadt.
"Justin." hívtam kétségbeesetten és erősebben húztam a kilincset.
"Cica?Bébi, mi folyik itt?" Justin megpróbálta kinyitni az ajtót.
"Justin nem fog ki nyílni."sírtam és ököllel dörömböltem az ajtón.
"Oké,oké,ne nyúlj hozzá,jó?" csitított,abbahagytam és hátraléptem az ajtótól.
"Megpróbálom a kulccsal,mindjárt hozom."
5 percig vártam amíg Justin próbálta kinyitni,az ajtó résnyire kinyílt.
"Ohh kislány,jól vagy?Tudom hogy halálra ijesztett." lélegzett,odajött hozzám és nagy kezeivel megfogta az arcom.
"Jól vagyok." súgtam enyhén az ő érintésére.
"Rendben,többet nem hagyom hogy ez történjen,oké?" néztem Justinra és rájöttem hogy megváltozott.Még mindig az ő kabátját viseltem.
Ügyes.
Megragadta kezem,ujjainkat összekulcsolta,ahogy mentünk le a lépcsőn. Kisétáltunk Justin kocsijához,kinyitotta nekem az ajtót,keze pedig a hátam alsó részére vándorolt.
"Attól hogy alacsonyabb vagyok,szétrúgom a fejed." figyelmeztettem mert keze már veszélyesen csúszott lejjebb.Nevetett és levette a kezét,átment az autó másik oldalára.Beszállt majd elindult az úttest felé.
"Hová megyünk enni?" kérdeztem a biztonsági övemet csatolva.
"Egy reggeliző helyre.Maradj a közelemben,kicsit furcsa hely." motyogta,elvette egyik kezét a kormányról és combomra helyezte.
"Rosszabb,mint te?" morogtam,remélve hogy nem hallotta meg,de tévedtem..
Állkapcsa megfeszült ahogy rám nézett. "Jobb ha megszokod kislány,hogy az enyém vagy,mert nem foglak elengedni."
Csendben motyogtam valamit és pihentettem fejem az ablakon.
"Itt vagyunk." motyogta Justin,és gyorsan kinyitotta az ajtót,érezni lehetett a feszültséget a levegőben.
Elindultam az étterem ajtaja felé,de megrántotta karom és hátam kemény mellkasába ütközött.
"Nem megmondtam hogy maradj mellettem?" morgott Justin,és maga felé pörgetett engem hogy szembenézzen velem.Lehajtotta fejét,és kabátja gallérja ajkával együtt simogatta a nyakam.Elkezdte szívni és harapni,és rájöttem,hogy ő,hogy ez szerelmes harapás.Egy utolsó csókot lehelt az érzékeny bőrfelületre,mielőtt hátradőlt és megcsodálta munkáját.
"Na gyere, és ha felajánlják hogy le vegyék-e a kabátod,mondj nemet." elrendelte,majd átkarolta a derekam,amitől jó érzés fogott el.
"Üdvözlöm a Fekete-palotában,levegyem a kabátját? mosolygott huncutul egy férfi.
"Nem." mondta Justin felé fordulva. "Második asztal."
Egy fiatal férfi,talán a húszas évei elején járhatott,bólintott és megragadott két étlapot.
"Kövessenek engem."
Elvezetett minket egy hátsó asztalhoz,közvetlenül a konyhába.
"Bocsánatot kérek a hangoskodás miatt,a villásreggelinél mindig tele vagyunk." elmondta,elhelyezve az étlapokat előttünk.
Justin leintette, a szememet lefelé vezettem a menüben,tanakodva hogy mit válasszak.
"Tehát melyik egyetemet választottad egyébként drágám?" kérdezte Justin,tekintette égette az arcom.
"A NYT-t." feleltem. "El kell mennem a mosdóba."
Justin összehúzta a szemét, "ha nem jössz vissza" lepillantott az órájára "7 perc múlva,bemegyek."
Bólogattam és elrohantam a mosdóba,7 perc volt,nem elég idő.
Mielőtt kijöttem a mosdóból,láttam két férfit akik halkan beszélgettek a férfi mosdón kívül.A szemem elkerekedett ahogy néztem őket,cseréltek,azt hiszem kábítószer volt.Nem tudtam semmit sem tenni,de egy sóhaj elhagyta az ajkam,ami miatt rögtön rám emelték a fejüket.
"Ó,nézd Bruce,úgy néz ki kaptunk egy tanút." mosolygott az egyik és oda sétált hozzám.
"Ő egy eléggé" mondta a másik és sétálgatott körülöttem "és nézd, Bieber kabátja van rajta."
"Hagyjanak békén." nyöszörögtem és lassan hátrálni kezdtem.
"Nem hiszem." mosolygott és megragadta a karom.
"JUSTIN!" ordítottam,remélve hogy hallotta. Igen tartok Justintól,de inkább ő mint ez a két seggfej.
"Fogd be a szád,kis ribanc.Justin nem jön hogy megmentsen."
"Ó,tényleg?"
Mindhárman felnéztünk Justinra,ott állt karját keresztbe téve a mellkasa előtt.
"Engedd el,Matt." parancsolta és egy lépéssel közelebb jött.
"Miért, kellene?"Megszakította a cserénket és találnunk kell egy új kereskedőt." vicsorgott,Bruce szorosabban markolta a karom.
"Hadd menjen már,és nem foglak megölni." Justin morgott,fogcsikorgatással együtt.
"Mi ütött beléd hirtelen Bieber." Bruce kuncogott és idegesen megrázta a fejét "Ő csak egy lány."
"Igen,de ő az a lány."
"Ez ő,azért van rajta a kabátja te barom." Bruce megpofozta Matt tarkóját.
"Azt hittem hogy a kabátom miatt jobban tart tőletek, mint ti tőle,de azt hiszem hogy tévedtem?" Justin kétségbeesetten,veszélyesen közel állt hozzánk. Bruce lazított karom szorításán,én vettem a lehetőségen és kitörtem szorításából.Futottam Justinhoz,aki kitárta karját,szabadon futottam beléjük,felkapaszkodtam kabátjába.
"Maradj távol tőlünk Matt,vagy megbánod." fenyegette meg Justin mielőtt vissza sétáltunk az asztal felé.
"Biztonságban vagy most cica,ne aggódj." suttogta csodás ajkaival fülembe.Ahogy leült a székbe,maga mellé húzott és átkarolt.
"H-honnan tudtad hogy jönnöd kell?" megkérdeztem,a légzés még nehezen ment.
"Hát,már 5 perce bent voltál,és én csak várakoztam,aztán hallottam a nevemet,így vettem a lehetőséget és berohantam a mellékhelyiségbe." elmondta,majd közelebb húzott.
"De mondj el nekem valamit." folytatta, az ölébe húzott. "elakartál futni?"
"Igen." sóhajtottam és lehajtottam a fejem.
Justin bólintott, tetoválással fedett karjával felemelte a fejem és ujjával végig simított arcomon "ne hagyj el,kérlek kislány."
"De miért? Én csak egy lány vagyok,akit megtaláltál." ráztam a fejem.
"De most cica,az enyém vagy.És én törődöm veled." válaszolt,nem tudtam meghatódni,de kinevetni sem.
"Ha törődsz velem, akkor engedj el."
"Nem tudlak." megrázta fejét és szemembe nézett.
Forgattam szemeim,kiszálltam öléből,de maradtam mellette az ő oldalán,és bár gyűlöltem,még mindig ő nyújtja az egyetlen védelmet ezen a hátborzongató helyen.Egy kis szőke liba lépett oda az asztalunkhoz,és megrázta csípőjét,hogy látszódjanak mű mellei.
"Hé,mit hozhatok nektek ma?"
"2 palacsintát,ez jó cica?" bólintottam,és vissza néztem a pincérnőre,aki nyakláncát piszkálta és veszélyesen közel hajolt.
"Máris hozom." kacsintott,Justin előtt büszkén lépdelt el,és olyan alázattal rázta a seggét.
"Fújj." motyogtam,ráztam a fejem,ez a mai világ.
"Tudom,hogy vannak ilyen lányok, akik ilyen kis fukar,szar ruhába öltöznek,nem értem az ilyeneket." Justin megrázta a fejét."Én sokkal inkább szeretem ruhában látni őket."
A számat egy egyenes vonallá húztam,a pincérnő jött vissza,és megpróbált flörtölni Justinnal.
"Tehát ti egy testvérpár vagytok?" megkérdezte egy hamis mosoly kíséretében.
"Ami azt illeti,ő a barátnőm." mondta Justin,karja még mindig vállamat ölelte.
"Hát,ha ez a kapcsolat nem működne,akkor tudja hogy hol talál meg." kacsintott,és elhelyezte az ételt az asztalon.
"Nem menne el?" Justin a szemét forgatta egyértelműen bosszúsan.
A pincérnő lány el rohant,nyilvánvalóan zavarban volt,hogy elutasították.
Megettük az ételt,és Justinnal hazamentünk.Ahogy beléptünk a házba,Justin elvitt a szobájába újra és én engedelmesen leültem az ágyra,ő berohant a fürdőszobába.Vissza jött, a kezében egy kis fekete készlettel.
"Leszel az én jó kislányom?" elgondolkozott és kinyitotta a fekete tokot.
"Ö-öhm attól függ."
"Ö-" elővett egy hosszú tűt. "szeretnék beadni egy kis kábítószert."
A szemem elkerekedett,Justin közelebb jött hozzám,határozottan tartotta kezében karomat.
"Kérlek,ne tedd ezt.Kérlek." súgtam,küzdöttem kétségbeesetten.
"Túl késő." suttogta,mielőtt belenyomta azt kezembe.
