1.fejezet

"Hé, Brooke!Lennél szíves bezárni ma?" a főnököm kiabált velem,nem kért többet,nem is mondta csak zárjak be.

"Nem probléma főnök." ő ide dobta a kulcsokat amiket fogott és elindult a kocsija felé.

Most 8:15 van 45 perccel azelőtt hogy be kellene zárni ... Azonban a főnököm már elment.Egyébként senki nem jön este 8-kor egy zeneboltba.Nem fogja megtudni ha egy kicsit hamarabb bezárok.

Lehajoltam hogy felvegyem a régi,kopott,bőr táskám és ráakasztottam a vállamra, és elindultam sétálva a hideg és sötét utcákon New Yorkban.A régi Doc Martens cipőm kopogott az egész járdán ahogy befordultam a következő sarkon.Úgy döntöttem átvágok a parkon mert ez sokkal gyorsabb és fázik a seggem mert én okos elfelejtettem kabátot hozni.Ahogy mentem ropogtak a talpam alatt az őszi levelek,megálltam hogy elővegyem a telefonom azonban a gallyak és levelek ugyan úgy ropogtak.A francba.Ezen a területen a New York-i férfiak szeretik megállítani a lányokat..Azt hihetnénk hogy "a lányok nem igényt jelentenek,ők is emberi lények."Nos,ezek nem normális srácok hanem bűnözők. Vissza tettem a telefonom a táskámba és elkezdtem futni ,nem is a házam felé ,csak futottam. Hangos nevetés visszhangzott a testem körül,vettem egy pillantást vissza,de nem láttam senkit.Lelassultam és próbáltam csillapítani lélegzetem.Sikertelen volt.Előhúztam az iPhone-om a zsebemből ,gyorsan beírtam a házam címét a GPS-be ,és próbáltam megtalálni a haza vezető utat.

"Mit csinálsz itt ilyen későn?" szólt egy alacsony hang mellőlem,sikítottam és elejtettem a telefont. Elkezdtem futni az ellenkező irányba,de egy nagy,kemény kéz átölelte a derekam és vissza húzott.

"Kérdeztem valamit szerelmem." morogta a fülembe és beleharapott a fülcimpámba. 

"É-én megyek h-haza a munkából." válaszoltam,mire a férfi dühösen,erősebben szorított.

"Hmmm  azt hiszem jobb lenne nálam." suttogta és egy csókot nyomott nyakamra.

"N-nem." nyöszörögtem és küzdöttem hogy kitörjek, "Hagyj békén!"

"Ne beszélj így velem." figyelmeztettet és elkezdte kiszívni a nyakam.

"Állj." üvöltöttem "Segítség!" 

"Pofa be!" megfordult hogy szembenézzen velem "És ne is gondold hogy újra kiabálni fogsz mert megbánod!"

Lassan bólintottam egyet,elmosolyodott. "Mi a neved szépségem?"

"B-Brooke." motyogtam és igyekeztem nagyobb teret teremteni köztünk.

"Brooke...." felemelte a szemöldökét hogy folytassam. 

"Brooke Santilli.Csak hagyj békén kérlek." 

"Most miért tenném,hogy" megállt ,támaszkodva olyan közel hogy lehelete legyezte ajkaim. "amikor már az enyém vagy?" 

A légzésem megakadt,ahogy küzdöttem karjaival "hívom a zsarukat esküszöm!"

"És mit fognak csinálni baba?" elvigyorodott és kezét a farmere övéhez csúsztatta.

Mielőtt nagy kezével erősen megragadta volna karomat és kihúzott a parkból,a mellkasához húzott.Ahogy nézett és vissza-vissza pillantott rám,végre láttam az arcát.Rövid,világos barna haja felzselézve és hozzá illő barna szemei.Tetoválásai voltak mindenhol és néhány piercing. 2 perc múlva végül elérte kocsiját és belökött az anyós ülésre.

"Olyan drága vagy." suttogta ,gyötrelmesen lassan nyalogatta száját. "Jó hogy már az enyém vagy."

Becsuktam a szemem ahogy tolta testét az enyémhez,összekulcsolta karját körülöttem.

"Kihez tartozol Brooke?" kérdezte és csípőjét az enyémhez nyomta.

"Én nem tartozom senkihez."leköptem a mellkasát.

"Ne akard hogy mérges legyek,drágám." suttogta a fejét rázva, "most fogom megkérdezni először és utoljára,kihez tartozol?"

"Nem tudom a nevet." jegyeztem meg és lenéző voltam magammal szemben,hogy ilyen durva.

"Justin,Justin Bieber."

Elakadt a lélegzetem,erről a srácról sokat hallottam gyilkosságok,égő épületek,tűz,banda harcok és így tovább.Nem volt vicc.

Nagyot nyeltem, "Tiéd Justin,én a tiéd vagyok."

"Bassza  meg igen,az vagy." Beleegyezett és elindult a kocsijával.

***

A ház csendes volt,kísértetiesen néma.Hirtelen éles kanyart vett balra egy göröngyös útra.

"Hová megyünk?" kérdeztem halkan amitől ő rám nézett.

"Ez az én házam kicsim." kinyitottam a szám hogy beszéljek, de ő félbeszakított "vagy mondjam hogy a mi házunk mert kedvesem" megállt,nézett rám vigyorogva "soha nem engedlek el."