12.fejezet

Justin szemszöge

"Bieber, kedves tőled, hogy eljöttél."

A szemem forgattam, amikor beléptem a szobába.Helyet foglaltam az asztalnál Brandon mellet, aki velem együtt a banda vezetője volt.

"Szóval, mi ez az egész."sóhajtottam, közben pedig hátradőltem a székben.Karom összekulcsoltam mellkasom előtt.Ha most amiatt jöttünk ide, mert valakit megöltek akkor..Inkább lennék most otthon és nézném Brookeot.

Brooke.

Becsuktam a szemem és elképzeltem, ahogyan most itt áll velem.Mióta azt mondta a telefonba, hogy valóban gondolt rám, nem tudom kiverni a fejemből.A szívem gyorsabban kezdett verni, még ha azt is mondja, hogy nem érdeklem, én akkor is tudom, hogy de.Egy kicsit de.

"Bieber!"

Hirtelen felkaptam a fejem, Brandonra néztem, aki most előttem állt.

A szemöldököm ráncoltam, "Igen?"

"Te figyelsz egyáltalán?"ordított, majd ököllel az asztalra vágott.Összehúztam a szemem, mit képzel ez magáról.Én vagyok a vezetője ennek a bandának, és mindig is én leszek.Hogy merészel ő így beszélni velem.

"Tessék?" morogtam, Brandon ijedten nézett rám, mielőtt újra az adatbázisban kezdett kutakodni, "nem figyeltem."

"Nézd." tettem egy lépést felé, "Soha többé ne merészelj így beszélni velem.Ki ne ejtsd még egyszer a nevem a kurva szádon és folytassuk a megbeszélést." 

Vissza ültem, mérgemben az asztalba rúgtam.Ah, hogy képzelheti azt, hogy ő a vezető.Brandon sietve folytatta az ülést, ahogyan figyeltem, hébe-hóba rémült pillantásokat vetett felém.

"Igen." néztem  jobbra, ahol Daniel vigyorgó tekintetével találtam szembe magam, "kedves ember."

Vissza mosolyogtam.Igazából nem figyeltem arra amit Brandon mondott mert csak Brookera tudtam gondolni.

"Rendben, tehát a drog ügyeink nagyon veszélyesek, ezért figyelnünk kel.", mondta Brandon, majd felém nézett és bólintott egyet. "Justin, szeretné átvenni a többi bandát."

Válaszul gyorsan bólintottam, majd felálltam.Körbe jártam a szobát, de közben figyeltem arra, hogy mindenkivel tartsam a szemkontaktust.

"Szóval, mint ahogy tudjátok, mi vagyunk a legerősebbek ebben a pillanatban.",hagytam, hogy tapsoljanak páran majd folytattam, "azonban a keleti oldalakon már próbáltunk mozogni, de figyelnek minket."

Zavaros suttogás töltötte be a szobát, mielőtt elcsendesítettem őket, "tehát nagyon  kell vigyáznunk, semmi nem szivároghat ki ebből a megbeszélésből.Általában nem szokott ilyen történni, de ha ez az ára akkor hajlandó vagyok fizetni."

Egy kéz emelkedett a magasba, "Uram?"

"Igen?" bólintottam.

"Mi a helyzet azokkal akik kábítószerrel foglalkoznak, mit csináljunk velük?"

"Azt mondom, hogy ez attól függ, hogy kik azok.A lány magát kergette bajba, így a józan eszét használja." vállat vontam, az emberek elkezdtek suttogni.

"Van egy tervem?"

"Mi az?"

"Mondjuk azt, hogy meleg vagy."

Ökölbe szorítottam a kezem.Forrt bennem a düh, majd én helyre teszem ezeket a faszfejeket.

"Még most is hallom!" kiabáltam, mindenki szeme elkerekedett, "Miért nem foglalkoztok a kurva életetekkel, ahelyett, hogy az enyémbe pofáztok bele?Ezt az ötletet elutasítom." mondtam el a véleményem, mielőtt büszkén kiléptem a szobából.

Beültem a kocsimba, gyorsan elhelyeztem a kulcsot, és kihajtottam a parkolóból.Ez a találkozó jól ment, kivéve azt, hogy az embereknek még meg kell tanulniuk a tiszteletet.Végre Brookera tudtam gondolni, a gyönyörű hangjára, a bizalomra, a gyönyörű hajára ahogyan hullámokban omlik a hátára.Boldogan felsóhajtottam, lábammal megnyomtam a gázpedált, alig vártam, hogy haza érjek.

**

Brooke szemszöge

"I can't drink you away.I've tried Jack, I've tried Jim, I've tried all of their friends.But I can't drink you away.All these rocks- I can't swim out of this skin I'm living in." fogtam a lábam, miközben finoman énekeltem a szöveget.Élveztem a nyugodt körülményeket  hosszú, hosszú ideig.Justin Timberlake volt az egyik kedvenc művészem, az összes dalát csodálatosnak tartottam.A telefonom rezegni kezdett, felvillant Justin neve a képernyőn.

5 perc múlva otthon vagyok.Ha csinálsz valamit, hagyd abba.Szeretlek tégeeeed;)-J

Végig olvastam, de nem volt kedvem vissza írni.Hamarosan hazaér.Várjunk csak..húzom egy kicsit az agyát.

Ó, a fene egye meg, akkor elrejtem a csavarhúzót, amivel megpróbáltam kinyitni az egyik ablakot...ne SMS-ez vezetés közben Justin. Utállak;)

Mosolyogtam a válaszomon, bárcsak láthatnám most az arcát.

Tudom, hogy viccelsz cica.Ne mond, hogy utálsz, mert tudom, hogy szeretsz.Alig várom, hogy megcsókoljalak, amikor hazaértem. -J

Felhorkantam, ha azt hiszi, hogy megcsókolom akkor ő egy őrült.Ó, várjunk csak..ő őrült.

Nem, nem foglak megcsókolni.Soha.

Aww, ne már cica, most sírok, Ó, várj, nem, mert megtudlak csókolni, bárhol és bármikor.-J

Összeráncoltam a homlokom, ő egy pimasz gazember. 

Lehet, hogy megtudsz, de én nem foglak.

Azonnal válaszolt, azon gondolkodtam, hogy hogyan tette, miközben vezetett.

Meglátjuk, baba.-J

Két erős kar fonódott a derekam köré, felkiáltottam, ahogyan megpörgetett.Puha, telt ajkak kapcsolódtak az enyémhez, kezeim mellkasára helyeztem.Nyelvét számba csúsztatta, küzdöttem, hogy eltoljam, élvezte a csókot.Végül vigyorogva elhúzódott.Keményen mellkason ütöttem, ő pedig levegő után kapkodott.

"A frászt hoztad rám Justin!" ordítottam, megragadtam csuklóját.

"Most már nem kell harciasnak lenned cica." kuncogott, orrát az enyémhez dörgölte.

Légzésem a torkomban akadt.Mindig is szerettem az életerős csókokat.Enyhén elmosolyodtam, amikor kisgyerek voltam, anyám és én összedörgöltük az orrunkat mielőtt elaludtam.Felnéztem Justin szemébe, könnyedén pillantottam fel.Szemöldök ráncolva figyelt, lábujjhegyen álltam, orrom hegye csiszolta az övét.Vissza álltam a lábamra, lenézett rám.Széles vigyor terült szét arcán és megcsókolta az arcom.

"Szeretlek." suttogta.

Bólintottam, megfogta a kezem, és megcsókolta az ujjaimat.

"Nézz rám." nevetett.

Vele együtt kuncogtam, egy szoros ölelésbe húzott.

"Nem hiszem el, olyanná teszel már mint amilyen te vagy."motyogtam, állát fejem tetején pihentette.

"Haladás kedvesem." suttogta majd megcsókolta a fejem.

Justin telefonja megszólalt, káromkodva, vonakodva húzódott el az ölelésből.

"Helló?" morogta a telefonba, miközben egyik karjával derekam simogatta.

"Igen Blake, a követeléseket majd megbeszéljük?" Justin ujjvégeit csípőmbe vájta, egy kiscit megugrottam, kuncogtam.

Elmosolyodott rajtam, "rendben.Hamarosan találkozunk."

"Ki volt az?" kérdeztem, miközben leültem a kanapéra.

"Blake jön." bólintottam, majd folytatta, "hoz egy lányt."

Kifújtam a levegőt, "micsoda?"

"El hoz egy lányt akit nemrég ismert meg, el kellene ezt játszanod, hogy szeretsz."mondta, fejét vállamon pihentette, "Plusz ez egy kis élvezet lesz számomra."

"Rossz színésznő vagyok." motyogtam

Elmosolyodott, "csak csináld."

***

Csengettek, Justin felállt, hogy kinyissa.Én továbbra is a kanapén maradtam, szerettem vona befejezni a filmet.

"Brooke kapcsold ki." parancsolta Justin, de megráztam a fejem.

"De szeretném befejezni ezt a filmet." nyafogtam.

"Majd később megnézzük együtt, jó?" kérdezte, egyetértettem, majd kikapcsoltam a TV-t.

"Csá ember!" köszöntötte Blake, majd megölelték egymást.

"Ő itt Jessica!" 

Egy szép, fiatal lány kukucskált ki óvatosan Blake mögül.Sötét haj keretezte arcát, világoskék szeme tele volt félelemmel.Keze bilincsben volt a háta mögött, Blake szorosan megragadta a karját.Büszkén vigyorgott, mintha egy darab árut mutatna be."

Blake figyelme aztán rám összpontosult, még mindig mosolygott, "Ah, Brooke!Örülök, hogy újra látlak."

Könnyedén mosolyogtam, "örülök, hogy látlak."

"Van még egy kis viccem a számodra."kacsintott majd felnevetett.

"Sajnálom, de a te vicceid sosem jönnek be nekem."

Blake levegő után kapkodott, "ez nem igaz."

"De."

Justin a szemét forgatta, aztán elmosolyodott, "Brooke, ő itt Jessica."

Melgen rámosolyogtam, remélve ezzel eltörlöm picit a félelmeit, "Örülök, hogy találkoztunk."

Nyelt egyet, de nem válaszolt.Nem bántam, tudtam mennyire félhet.Megrántottam Justin kabátjának ujját, ő lehajolt.

"Beszélhetek vele egyedül?Nagyon fél és emiatt szörnyen érzem magam Justin." súgtam a fülébe, bólintott.

"Igen, van néhány dolog amit amúgy is meg kell beszélnek Blake-el."

Blake kinyitotta Jessica bilincsét, könnyedén megragadtam kezét.Szemei elkerekedtek, de én megnyugtatóan mosolyogva szorítottam meg a kezét.Felvezettem Justin szobájába és leültem az ágyra.

"Szóval mit gondolsz Blakeről eddig?" viccelődtem, államat tenyeremben pihentettem.

"Bá-bántani fogsz?"nyöszörögte, gyorsan megráztam a fejem.Blake igazán durva lehet vele.

"Nem, nem, ne aggódj biztonságban vagy velem. én a Justiné vagyok, pontosan tudom mit érzel Jessica."mondtam neki, közben hátát dörzsölgettem.

"Ő kegyetlen és b-bánt engem."szipogott.

"Csak be kell tartanod a szabályait, oké?Ha nem hozod ki a sodrából nem fog bántani, csak ne ellenkezz."

"Megpróbáltam megszökni és m-megvert." sírt, azonnal megöleltem.

"Ne sírj minden rendben lesz!Egyszer megpróbáltam elszökni, és Justin engem is megütött." elcsendesedtem.

"Szereted őt?" kérdezte és úgy éreztem lefagytam.

"Tégy úgy mintha szeretnél engem."

"Ő nem olyan rossz, mint amilyennek először gondoltam."erre a következtetésre jutottam.A lány bólintott, majd kifújta az orrát egy zsebkendővel.Szörnyen éreztem magam a lány miatt, bár én is ebben a helyzetben voltam, kevesebb mint egy hónapja.

"Egyre jobb lesz, ígérem."

"Cica?" kopogás hallatszott az  ajtón, felkeltem az ágybók, kinyitottam, Justint pillantottam meg.

"Hogy van?" kérdezte, karjait körém fonta.

"Jobban.Blake miatt nagyon nehéz neki." sóhajtottam.

"Hmmm, hiányoztál."motyogta, harapdálni kezdte a fülem alatti részt.

Forgattam a szemem, "5 perce jöttem fel."

Zümmögött és szorosabban ölelt.Kifeszítettem karját és elvettem, keresztbe tettem karom mellkasom előtt.

Justin összehúzta szemeit, "játszani jó, cica." morogta.

"Mindegy."

Játékosan a fenekemre csapott, mielőtt elhagyta a szobát.

"Fasz!" motyogtam.

"Hallottam!" kiállotta, és nem tudtam megállni, hogy ne mosolyodjak el.

"Bárcsak Blake is olyan kedves lenne mint Justin."mormolta Jessica.

Ó, ha tudnád Jessica.