5.fejezet

"Brooke,kedvesem ébredj." lágy hangon énekelt a fülembe,felnyögtem.

"Ne akard hogy megbüntesselek,gyerünk ébresztő cica." mondta Justin,ajkai szinte súrolták fülemet.

Kinyitottam szemeim és egy tetovált nyakkal találkozott tekintetem. Eltoltam a mellkasát,nem akartam hogy hozzám érjen,főleg ne a nap elején.

"Próbáltalak felébreszteni,nézd az órát." mondta Justin figyelmen kívül hagyva azt amit tettem."már 1:30 van"

"Megyünk valahova?" kérdeztem,közben a szemem dörzsölgettem.

"Nem,de én elmegyek, 2 órakor." mondta,hajamat simogatta.

"Ok..?" nem értettem miért mondja ilyen részletesen.

"Tehát te itt maradsz,5-re vissza jövök." mondta nekem.

"Oké,szia." mondtam,örülök hogy elmegy.

"Ne próbálj menekülni cica,itt lesznek a kutyáim,és a riasztó rendszer is be van kapcsolva."megcsókolta homlokom,mielőtt megszorított.

"Most gyere le csinálok neked egy kis reggelit." mohón bólintottam,megragadta a kezem,felemelt az ágyról.

"Mit szeretnél hercegnő?" kérdezte,és a pult mögé lépett így a kályha előtt állt.

"Szabadságot." feleltem és összehúzott szemekkel pillantottam rá. 

"Hmmm sajnálom ilyet nem tudok adni." mosolygott,elővett néhány összetevőt a kamrából és a hűtőszekrényből.

"Palacsinta jó lesz,ugye bébi?" 

Vállat vontam,nem igazán érdekelt.De valójában volt egy erős anya,lánya kötelék a palacsintával kapcsolatban.

"Rendben,segítenél?"

Az orrom alatt morogtam:"Nem."

"Ezt rosszul teszed." motyogta,felnézett a szemembe "Mert kitudja mit fogok tenni ezekbe.Talán még egy kis drogot,vagy még jobbat valami gyógyszert amitől majd szeretsz engem." 

"Jó,jó segítek!" kiáltottam felállva a székről.

"Hiszékeny." suttogta,emlékeztetve hogy ugyanezt mondtam neki.

Elővettem a tojást és a tejet,keverni kezdtem a nedves hozzávalókat.Justin átölelte derekam,fejét vállamon pihentette,oldalra fordult és ajkai fülemben landoltak.

"Azok az összetevők épp olyan nedvesek,mint amilyen te leszel tőlem." morgott,fülcimpámat fogai közé vette és nyelvével körkörös mozdulatokat írt.

"S-stop." dadogtam erőtlenül,Justin figyelmen kívül hagyott engem,és nyakamat kezdte támadni.

Végül abbahagyta,de előre hajolt és egy csókot lehelt ajkamra.Megdöbbentem,megpróbáltam eltolni magamtól,de szorosan fogta csípőmet.Nem csókoltam vissza és kezdett mérges lenni.

"Csókolj meg." suttogta,és erősebben csókolt.

Én habozva megcsókoltam,elvette kezeit csípőmről,és bezárta őket nyaka mögött.Elhúzódott és homlokát enyémen pihentette,mosolygott,egy igazi őszinte mosoly volt.

"Csókolj meg újra." követelte újra és csípőjét szorosan az enyémhez nyomta.

"N-nem megy." 

"Nem." megragadta a hátsó combom.

"Most ugorj."

Nem ugrottam rögtön,így ujjait mélyebben bőrömbe véste és húzott hogy kulcsoljam össze lábaim dereka körül.

"Csókolj meg." mondta és megbökött orrával.

Közelebb hajoltam és lágyan megnyomtam ajkát,amitől elmosolyodott.Végül elhúzódtam és mentem vissza palacsintát csinálni.Összeöntöttük a száraz és nedves hozzávalókat és a serpenyőben egyenként megsütöttük.

"Tudom hogy szereted a palacsintát cica,ne is próbálj becsapni." mondta Justin,amitől megijedtem hogy ki ő.

Honnan tudná ő ezt?

"H-honnan tudod?"

"Mindent tudok rólad kislány."

Nagyot nyeltem.Justin mindent tud rólam.Megcsináltam a palacsintákat és levettem e forró serpenyőről és egy nagy tányérra raktam őket.

"Jó étvágyat." mosolygott Justin,kivett egy palacsintát.

Undorral néztem rá.

Milyen idióta eszik palacsintát szirup nélkül?

"Nem kérsz szirupot?" kérdeztem és arca felé nyújtottam.

"Ez szar,csak gyerekek esznek ilyet." felhorkantott,vett egy másik palacsintát és beleharapott.

"De hát...gyerek vagy." 

Justin hirtelen eldobta a villát és a kést a tényárjára.Keze ökölbe szorult,szeme nem találkozott enyémmel.

"Nem,nem vagyok az." mondta idegesen,mielőtt vissza vette volna az evőeszközöket és tovább folytatta volna az evést.

"Én még mindig szeretem azokat a dolgokat amiket gyerekként csináltam.Csak azért mert 18 éves vagyok,nem jelenti azt, hogy ez már nem nekem való,vagy hogy nem szeretnék eljutni a Disney Landbe.Hagyd hogy a gyerek ami benned van ki jöjjön." Úgy éreztem el kell mondanom ezt neki,hogy talán ha megfogadja és előcsalogatja a gyereket önmagából akkor több móka lesz benne,és nem lesz olyan feszült.

"Szeretnél eljutni Disney Landbe?" kérdezte,végre találkozott tekintetünk.

"Azt hiszem,jó utazás lehet." vállat vontam,és öntöttem a rengeteg szirupot a palacsintámra.

"Adj nekem is." mondta,mutatva a szirupra.

"Nem,még nincs elég az enyémen." érveltem és fogtam az üveget a kezemben.

"Add ide." elmosolyodott,elérte végre.

"Nem!" mosolyogtam vissza rá,kinyitottam a kupakot hogy öntsek még rá.Kikapta a kezemből és az egészet a sajátjára öntötte,mielőtt hatalmasat harapott volna.

"Mennyivel jobb így?" 

"Ezerszer jobb." motyogott a falat étellel a szájában.

Lepillantott a telefonjára,aztán felállt és a tányért a mosogatóba helyezte.

"Oké,én most elmegyek ,kezd el tervezgetni hogy mit szeretnél csinálni Disney Landben." mondta nekem Justin,felhúztam a szemöldököm.

"Mi csinálsz valójában?" kérdeztem.

Bólintott és vigyorgott "akarsz menni ugye?"

"Jó lenne."

"Oké,jó munkát." elmosolyodott és odasétált hozzám,megcsókolt "hamarosan visszajövök."

Odament az ajtóhoz,felragasztott néhány számot,mielőtt kilépett.

"Justin várj!"

Megfordult és bólintott a fejével hogy folytassam.

"Hogy hívják a kutyákat?" 

Elmosolyodott,fütyült egyet és oda szaladt 4 kutya.

"Az első." rámutatott a legnagyobb német Shepardra "ő Delgato."

"A rottweiler Lánc,és a másik Gyilkos.Végül a kis német Tank." mondta,megveregette a fejüket.

"Szerintem a Delgato a legjobb,ez nem olyan..." kereste a megfelelő szót.

"Nehéz?" javasoltam,lehajolt Delgatohoz és megvakarta a fülét.

"Igen,ez a jó szó." 

"Nem én választottam a nevét,ő eltévedt.Rajta volt a címe és a neve is ,de nem akartam vissza adni hiszem nem vigyáztak rá." mondta,újra közelebb jött hozzám és megcsókolta a fejem búbját.

"Légy jó." mondta,mielőtt kisétált az ajtón.

4.fejezet

Sírtam a fájdalomtól,ahogy a tű mélyen ásott húsomba. Elkezdtem vonaglani,próbáltam távolodni Justintól. Ez egy elmebeteg.

"Ne próbálj távolodni." mordult fel Justin,kezével  jobban szorította csuklómat.

Végül kihúzta a tűt és én a a földre borultam,a légzésem nem volt ritmikus.Justin letérdelt elém,ujjait végig táncoltatta arcomon."A saját érdekedben."

Szerencsére nem volt ereje veszekedni,úgy hogy csak feküdt,ujjait végig simította ajkamon.

"Istenem,de szép vagy." suttogta,az ágyra rakott.

Megcsókolta a homlokom,és kisétált a szobából,bezárta kívülről. Meg kell találnom a ki utat.Justin őrült,kibaszott őrült.Fel ültem az ágyon,a bal karom teljesen elzsibbadt. Bizonytalanul bementem a fürdőszobába,becsuktam az ajtót,teljesen kisírtam a szemem.

Az ablak.

A szemem elkerekedett,odafutottam és az egyetlen jó karommal kinyitottam.

"Drágám?"

Szar,szar,szar,szar.

Átdobtam a jobb lábam az ablakon,majd a másikat is.A párkányon ültem,készen arra hogy ugorjak,amikor kivágódott az ajtó.Justin dermedten állt az ajtóban,én is megdermedtem.Justin keresztbe tette a karját mellkasa előtt,és vigyorgott.

Miért mosolyog?

"Ha most leugrassz,akkor majd egy nap megtanulsz szeretni engem,soha nem engedlek el."

A karom elgyengült,kicsúszott  kezem az ablak fogásából.Megrémültem,gyengén megragadtam az ablak szélét,és megpróbáltam vissza húzni magam.

"Brooke!" kiáltott Justin,odajött és megpróbált vissza húzni.

"J-Justin,segíts." sírtam,az ujjaim kezdtek csúszni.

Justin lehajolt az ablak alá és szorosan megragadta a csípőm.

"Cica,foglak,bízz bennem és engedd el az ablakot." mondta,egyre inkább uralta csípőm.

"Nem lehet." suttogtam és megráztam a fejem. A szememben lévő könnyekből végül kialakult a zokogás.

"Csitt kérlek,foglak." gügyögte,megcsókolta a nyakam.

Hagytam,az egyik kezemmel elengedtem a párkányt,de ugyan úgy fent maradtam,Justin még mindig tartott engem.

"Jó kislány,a másikkal is, a másikkal is engedd el."

Gyorsan elengedtem a másikkal is,becsuktam a szemem,de maradtam a levegőben,Justin vissza húzott a fürdőszobába.Leült a földre és engem ölébe húzott,enyhén remegett térde.A zokogást nem bírtam abbahagyni,Justin próbált vigasztalni.

"Biztonságban vagy cica,shhh." ringatott minket oda-vissza,de én megráztam a fejem.

"Nem Justin!Utálom ezt,ez nem történhet meg velem." sírtam,ököllel vertem a mellét hogy eltávolodjak tőle.

"A második alkalommal mentettelek meg kislány,én azért vagyok hogy megvédjelek téged nem azért hogy bántsalak." suttogta "és ne mond hogy utálsz,mert nem akarom hogy ma is kapj egy büntetést."

"Te őrült vagy." mondtam "teljesen őrült."

"Majd akkor mondj ilyet,magadról,amikor kiderül hogy Stockholm-szindrómás vagy." mosolygott,szemem összehúztam.

"Soha." hirtelen felálltam öléből "nem foglak szeretni.Nem szeretlek,sőt nem is érdekelsz."

"Fogd be Brooke,fogd be a szád." morgott,szeme elsötétült, ahogy felállt.

"Miért?" kérdeztem,kezemet a csípőmre tettem.

"Nem vagyok abban a hangulatban,hogy játsszak,cica." kezét ökölbe szorította és légzése nehezebb lett.

"Gyere Bieber,gyere ki és játssz a cicával." vigyorogtam,annak ellenére hogy kockázatos volt,élveztem,ő dühös lett.

Szeme átváltozott dühössé,a vágy mint egy másodperc alatt átjárta a testem.

"Ezt a büntetést,biztosan élvezni fogod." Justin vicsorgott és elindult felém.

"Meg akarsz büntetni?" kérdeztem,ő bólintott,kis lépésekkel közeledett felém "nos,akkor Justin muszáj lesz megtalálnod." gyorsan futottam le,kétségbeesetten kerestem egy szobát a házban.Átmentem az edzőtermen és bekapcsoltam pár gépet meg más dolgokat,hogy azt higgye ott voltam. Lerohantam a szoba túloldalára,bebújtam egy szekrénybe és teljesen csöndben vártam,remélve a legjobbakat.

"Baby,kislány?" Justin hívott "gyere elő,bárhol is vagy."

Nagy levegőt vettem, ahogy hallottam hogy kikapcsolta a fitnesz gépeket és becsukta az ajtót.

"Nagyon okos vagy cica,felajánlok egy üzletet,rendben? Ha most előjössz a büntetés nem lesz olyan fájdalmas,mint amire gondoltam."

Eh,már nincs mit veszteni.Kb. 2 perc csend után,Justin megszólalt "Hát jó,jövök baba."

Justin léptei csapódtak a kemény fán,visszhangzott az egész ház. Az ajtó abban a szobában ahol elbújtam kinyílt és Justin lépett be rajta.

"Cica?Gyere elő."

Vissza fojtottam a lélegzetem,a térdemet felhúztam a mellkasomhoz,imádkoztam,hogy ne nyissa ki a szekrény ajtót.

"5."

"4."

"3."

"2."

"1." Az ajtó kivágódott, felfedve a meglehetősen dühös Justint.

"Ha úgy gondoltad,hogy eltudsz bújni előlem," Justin felvett a padlóról és a vállára dobott. "akkor nagyot tévedtél."

Bevitt a szobájába és a földre helyezett."Menj a fürdőszobába és hozd ki a hajzselém." mondta,értetlenül néztem rá.

"Menj." bátorított,fejével a fürdőszoba felé biccentve.

Én sietve bementem,kinyitottam a fehér szekrényt, megragadtam a legvékonyabb üvegű haj zselét amit találtam.

"Ez jó?" kérdeztem magam előtt tartva.

"Mmhmm." nyitott tenyerébe helyeztem és vártam a következő lépést.

"Ülj az ölembe." utasított,engedelmeskedtem,óvatosan a térdére ültem.Hátrébb húzott így a hátam mellkasán pihent. "Most azt akarom,hogy mutasd meg milyen jól fogsz viselkedni ez után a nap után."

A szemöldökömet ráncoltam,nem értettem mire gondol,amíg be nem tolta a tubus hajzselét a számba,ami lezúdult a torkomon.Azt akarta hogy mély torokkal csináljam. Ő tovább tolta a számban,amitől jó reflexe miatt,Justin kiadott egy nyögést.

"Ó,Istenem bébi,mutasd meg,mit fogsz tenni velem hamarosan." suttogta,keményen nyomta a seggem.

Kb. 5 percig nyögdécselt Justin és poénokat eregetett,ki vette a számból,sóhajtozott.

"Masszírozd a fejem." mondta,nyomott egy kis gélt a tenyerembe.

Letett az ágyra közben alkarján támaszkodott,lábaimat szétfeszítette és teste pihent köztük.Fejét mellemre hajtotta és a kezembe nyomott egy kis hajzselét,takarékosan bevontam a kezem a géllel. Kezemet hajába futtattam,körmömmel finoman vakartam fejbőrét.

"Hmmm,ó, nem tudok várni,kibaszott nehéz." Justin felnyögött,hagytam,nem akartam hogy ez megtörténjen. Másik kezemet is a fejére helyeztem,és gyengéden masszírozni kezdtem,ujjaim csúsztak puha,barna haja közt. Justin arrébb tolódott és megfordította fejét,arcát kulcscsontomhoz nyomta és behunyta szemét,egy kicsit megálltam.

"Csináld tovább." motyogott,kezeimet vissza futtattam és halántékát kezdtem masszírozni,remélve,hogy elalszik.Justin végül elaludt,felsóhajtottam,végre megtaláltam a sebezhető oldalát.Keze erőtlenül kapaszkodott pólómba,bokájával körülzárta lábam szárát.

Megkapaszkodott.

Mintha félne attól hogy valaha is elengedjen. 

3.fejezet

Éreztem a meleg napfényt az arcomon,ami arra késztetett hogy ki nyissam a szemem.Abban a pillanatba ahogy kinyitottam Justin arcát pillantottam meg,békésen aludt.Sóhajtottam és megpróbáltam hátrálni tőle vagyis kiszabadulni szorításából.Justin felnyögött és a mellkasomnál fogva vissza húzott és hozzám bújt.

"Justin." súgtam és eltoltam mellkasát.

Ismét felnyögött és lassan kinyitotta a szemét.Amikor barna íriszei találkoztak enyémmel,elmosolyodott.

"Jó reggelt cica." megcsókolta ajkam és gyorsan elengedett.

"Öltözz fel,elmegyünk." állt fel az ágyról.

"Hova?" kérdeztem,az ágy szélén lógattam a lábam.

"Enni." válaszolta egyszerűen és elővette a mai ruháit.

"És én mit vegyek fel?" ráncolta homlokát és vigyorgott.

"Hozok neked." kiment hirtelen a szobából és vissza jött egy farmerrel,egy pólóval és egy kabáttal aminek a hátán egy Bieber felirat volt.

"Mindig vedd fel a zakómat, amikor elmegyünk." morgott és rám dobálta a ruhákat.

Forgatta a szemét,belépett a fürdőszobába és bezárta az ajtót.

"Ja és cica, akkor zuhanyozz ha én is ott vagyok."  ajánlotta fel, mielőtt be mentem.A pihentető zuhany lenyugtatott,éreztem a meleg víz erejét a hátamon. 

"Brooke?" hívott Justin az ajtóból. Jaj már megint.

"Igen?" mondtam rosszindulatú hangon.Nem tehetek róla hogy ilyen vagyok,úgy bánik velem mint egy gyerekkel.

"Beszélj hozzám kislány." pihentette fejét az ajtón. 

"A zuhany alatt vagyok és mosom a hajam." motyogtam,közben pedig a kókusz sampont lövelltem a tenyerembe. 

"Legyél kész 10 perc múlva." hívott.

"Rendben." 

Megmostam a samponnal,tettem rá néhány kondicionálót,nem tudom milyen volt,de elég drágának nézett ki.Ki ugráltam a zuhanyzóból és megtörölköztem.Felvettem Justin boxerét meg a tegnapi melltartómat.Néztem a farmert amit adott és mivel férfi nadrág volt voltak kétségeim a felől hogy ezt felvegyem.Végül felvettem és tökéletesen illeszkedett.Vállat vontam,felvettem a Varsity zakót ami nagy volt rám,de kényelmes volt.

"Drágám!Siess már." kiálltott Justin és kopogtatott az ajtón.

"Jövök már."

Odamentem az ajtóhoz és próbáltam kinyitni, de beragadt.

"Justin." hívtam kétségbeesetten és erősebben húztam a kilincset.

"Cica?Bébi, mi folyik itt?" Justin megpróbálta kinyitni az ajtót.

"Justin nem fog ki nyílni."sírtam és ököllel dörömböltem az ajtón.

"Oké,oké,ne nyúlj hozzá,jó?" csitított,abbahagytam és hátraléptem az ajtótól.

"Megpróbálom a kulccsal,mindjárt hozom."

5 percig vártam amíg Justin próbálta kinyitni,az ajtó résnyire kinyílt.

"Ohh kislány,jól vagy?Tudom hogy halálra ijesztett." lélegzett,odajött hozzám és nagy kezeivel megfogta az arcom.

"Jól vagyok." súgtam enyhén az ő érintésére.

"Rendben,többet nem hagyom hogy ez történjen,oké?" néztem Justinra és rájöttem hogy megváltozott.Még mindig az ő kabátját viseltem.

Ügyes.

Megragadta kezem,ujjainkat összekulcsolta,ahogy mentünk le a lépcsőn. Kisétáltunk Justin kocsijához,kinyitotta nekem az ajtót,keze pedig a hátam alsó részére vándorolt.

"Attól hogy alacsonyabb vagyok,szétrúgom a fejed." figyelmeztettem mert keze már veszélyesen csúszott lejjebb.Nevetett és levette a kezét,átment az autó másik oldalára.Beszállt majd elindult az úttest felé.

"Hová megyünk enni?" kérdeztem a biztonsági övemet csatolva.

"Egy reggeliző helyre.Maradj a közelemben,kicsit furcsa hely." motyogta,elvette egyik kezét a kormányról és combomra helyezte.

"Rosszabb,mint te?" morogtam,remélve hogy nem hallotta meg,de tévedtem..

Állkapcsa megfeszült ahogy rám nézett. "Jobb ha megszokod kislány,hogy az enyém vagy,mert nem foglak elengedni."

Csendben motyogtam valamit és pihentettem fejem az ablakon.

"Itt vagyunk." motyogta Justin,és gyorsan kinyitotta az ajtót,érezni lehetett a feszültséget a levegőben.

Elindultam az étterem ajtaja felé,de megrántotta karom és hátam kemény mellkasába ütközött.

"Nem megmondtam hogy maradj mellettem?"  morgott Justin,és maga felé pörgetett engem hogy szembenézzen velem.Lehajtotta fejét,és kabátja gallérja ajkával együtt simogatta a nyakam.Elkezdte szívni és harapni,és rájöttem,hogy ő,hogy ez szerelmes harapás.Egy utolsó csókot lehelt az érzékeny bőrfelületre,mielőtt hátradőlt és megcsodálta munkáját.

"Na gyere, és ha felajánlják hogy le vegyék-e a kabátod,mondj nemet." elrendelte,majd átkarolta a derekam,amitől jó érzés fogott el.

"Üdvözlöm a Fekete-palotában,levegyem a kabátját? mosolygott huncutul egy férfi.

"Nem." mondta Justin felé fordulva. "Második asztal."

Egy fiatal férfi,talán a húszas évei elején járhatott,bólintott és megragadott két étlapot.

"Kövessenek engem."

Elvezetett minket egy hátsó asztalhoz,közvetlenül a konyhába.

"Bocsánatot kérek a hangoskodás miatt,a villásreggelinél mindig tele vagyunk."  elmondta,elhelyezve az étlapokat előttünk.

Justin leintette, a szememet lefelé vezettem a menüben,tanakodva hogy mit válasszak.

"Tehát melyik egyetemet választottad egyébként drágám?" kérdezte Justin,tekintette égette az arcom. 

"A NYT-t." feleltem. "El kell mennem a mosdóba." 

Justin összehúzta a szemét, "ha nem jössz vissza" lepillantott az órájára "7 perc múlva,bemegyek."

Bólogattam és elrohantam a mosdóba,7 perc volt,nem elég idő.

Mielőtt kijöttem a mosdóból,láttam két férfit akik halkan beszélgettek a férfi mosdón kívül.A szemem elkerekedett ahogy néztem őket,cseréltek,azt hiszem kábítószer volt.Nem tudtam semmit sem tenni,de egy sóhaj elhagyta az ajkam,ami miatt rögtön rám emelték a fejüket. 

"Ó,nézd Bruce,úgy néz ki kaptunk egy tanút." mosolygott az egyik és oda sétált hozzám.

"Ő egy eléggé" mondta a másik és sétálgatott körülöttem "és nézd, Bieber kabátja van rajta." 

"Hagyjanak békén." nyöszörögtem és lassan hátrálni kezdtem.

"Nem hiszem." mosolygott és megragadta a karom.

"JUSTIN!" ordítottam,remélve hogy hallotta. Igen tartok Justintól,de inkább ő mint ez a két seggfej.

"Fogd be a szád,kis ribanc.Justin nem jön hogy megmentsen." 

"Ó,tényleg?" 

Mindhárman felnéztünk Justinra,ott állt karját keresztbe téve a mellkasa előtt.

"Engedd el,Matt." parancsolta és egy lépéssel közelebb jött.

"Miért, kellene?"Megszakította a cserénket és találnunk kell egy új kereskedőt." vicsorgott,Bruce szorosabban markolta a karom.

"Hadd menjen már,és nem foglak megölni." Justin morgott,fogcsikorgatással együtt.

"Mi ütött beléd hirtelen Bieber." Bruce kuncogott és idegesen megrázta a fejét "Ő csak egy lány." 

"Igen,de ő az a lány."

"Ez ő,azért van rajta a kabátja te barom." Bruce megpofozta Matt tarkóját.

"Azt hittem hogy a kabátom miatt jobban tart tőletek, mint ti tőle,de azt hiszem hogy tévedtem?" Justin kétségbeesetten,veszélyesen közel állt hozzánk. Bruce lazított karom szorításán,én vettem a lehetőségen és kitörtem szorításából.Futottam Justinhoz,aki kitárta karját,szabadon futottam beléjük,felkapaszkodtam kabátjába.

"Maradj távol tőlünk Matt,vagy megbánod." fenyegette meg Justin mielőtt vissza sétáltunk az asztal felé.

"Biztonságban vagy most cica,ne aggódj." suttogta csodás ajkaival fülembe.Ahogy leült a székbe,maga mellé húzott és átkarolt.

"H-honnan tudtad hogy jönnöd kell?" megkérdeztem,a légzés még  nehezen ment.

"Hát,már 5 perce bent voltál,és én csak várakoztam,aztán hallottam a nevemet,így vettem a lehetőséget és berohantam a mellékhelyiségbe." elmondta,majd közelebb húzott.

"De mondj el nekem valamit." folytatta, az ölébe húzott. "elakartál futni?" 

"Igen." sóhajtottam és lehajtottam a fejem. 

Justin bólintott, tetoválással fedett karjával felemelte a fejem és ujjával végig simított arcomon "ne hagyj el,kérlek kislány." 

"De miért? Én csak egy lány vagyok,akit megtaláltál." ráztam a fejem.

"De most cica,az enyém vagy.És én törődöm veled." válaszolt,nem tudtam meghatódni,de kinevetni sem.

"Ha törődsz velem, akkor engedj el."

"Nem tudlak." megrázta fejét és szemembe nézett. 

Forgattam szemeim,kiszálltam öléből,de maradtam mellette az ő oldalán,és bár gyűlöltem,még mindig ő nyújtja az egyetlen védelmet ezen a hátborzongató helyen.Egy kis szőke liba lépett oda az asztalunkhoz,és megrázta csípőjét,hogy látszódjanak mű mellei.

"Hé,mit hozhatok nektek ma?" 

"2 palacsintát,ez jó cica?" bólintottam,és vissza néztem a pincérnőre,aki nyakláncát piszkálta és veszélyesen közel hajolt.

"Máris hozom." kacsintott,Justin előtt büszkén lépdelt el,és olyan alázattal rázta a seggét.

"Fújj." motyogtam,ráztam a fejem,ez a mai világ.

"Tudom,hogy vannak ilyen lányok, akik ilyen kis fukar,szar ruhába öltöznek,nem értem az ilyeneket." Justin megrázta a fejét."Én sokkal inkább szeretem ruhában látni őket."

A számat egy egyenes vonallá húztam,a pincérnő jött vissza,és megpróbált flörtölni Justinnal.

"Tehát ti egy testvérpár vagytok?" megkérdezte egy hamis mosoly kíséretében.

"Ami azt illeti,ő a barátnőm." mondta Justin,karja még mindig vállamat ölelte.

"Hát,ha ez a kapcsolat nem működne,akkor tudja hogy hol talál meg." kacsintott,és elhelyezte az ételt az asztalon.

"Nem menne el?" Justin a szemét forgatta egyértelműen bosszúsan.

A pincérnő lány el rohant,nyilvánvalóan zavarban volt,hogy elutasították.

Megettük az ételt,és Justinnal hazamentünk.Ahogy beléptünk a házba,Justin elvitt a szobájába újra és én engedelmesen leültem az ágyra,ő berohant a fürdőszobába.Vissza jött, a kezében egy kis fekete készlettel.

"Leszel az én jó kislányom?" elgondolkozott és kinyitotta a fekete tokot.

"Ö-öhm attól függ."

"Ö-" elővett egy hosszú tűt. "szeretnék beadni egy kis kábítószert."

A szemem elkerekedett,Justin közelebb jött hozzám,határozottan tartotta kezében karomat.

"Kérlek,ne tedd ezt.Kérlek." súgtam,küzdöttem kétségbeesetten.

"Túl késő." suttogta,mielőtt belenyomta azt kezembe.

2.fejezet

Brooke  szemszöge

Egy ház állt ott de valójában olyan volt mint egy kastély.Leesett az állam a látványtól,az autó megállt.

"Csukd be a szád cica,ez nem vonzó." Justin vigyorogva hajolt előrébb az ülésen hogy száját jobb fülemhez helyezze."Azt akarom hogy a száddal csinálj más dolgokat is egy ideig."

Egy gúnyos és undorító pillantást vetettem rá,mielőtt kinyitottam volna az ajtót ő bezárta.Justin gyorsan kiszállt és ott termett mellettem pár másodperc alatt.

"Nem lehetne hogy most nem futsz el?" megkérdezte,összekulcsolta karját körülöttem és erőteljesen rángatott fel a ház verandájára.Kinyitotta az ajtót és kitárult a belső tér.A ház gyönyörű.Gyémánt csillár,hatalmas konyha,minden amit egy álomházba képzelünk.Csak egy probléma volt.Hogy ő itt volt.Justin 2 ujját szájába vette és egy nagyot fütyült mire két német juhász és két rottweiler jött ide futva.

"Az enyémek." mondta Justin,az egyik átszaladt hozzám és a földre terített és szimatolni kezdett.

"Ide." parancsolta Justin és a kutya engedelmesen szaladt vissza hozzá,leült elé mint egy katona.

"Van 5 egyszerű szabály amit szeretném ha betartanál.Ha engedetlen leszel megbüntetlek." Jelentette ki Justin és odasétált hozzám,megragadta a csuklóm és a kanapéhoz húzott.Leült és engem az ölébe ültetett és átkarolta a derekam.

"1.szabály: Ne hazudj!" mondta "megtudom mondani mikor hazudsz és ezt szeretném ha tiszteletben tartanád"

"2.szabály: Mindig azt teszed amit mondok!Nem panaszkodsz,meg semmi!"

"3.szabály: Ne próbálj megszökni soha!Mert ha igen,úgyis megtalállak és megbüntetlek!"

"Várj." szakítottam félbe "mi-mi lesz az iskolával?Nos úgy értem hogy leérettségiztem ,de hamarosan küldik az elfogadás levelet."

"Az iskola?" elgondolkozott én gyengén bólintottam "Nos,talán,ha én megbízom benned ,és te szeretsz engem én elengedlek."

Majdnem megfulladtam.szeretsz? Én nem szeretem.Ő egy bűnöző,elrabolt.

"Szeretlek?" leköptem őt "Soha nem foglak szeretni!"

Összehúzta a szemét "ne akard hogy mérges legyek cica."

"Nem fogsz irányítani engem!"  vicsorogva kiszálltam az öléből és felfutottam a lépcsőn.

"Most gyere vissza Brooke!"kiáltotta,feltrappolt utánam.

Befutottam egyenesen a fürdőszobába,gyorsan becsuktam az ajtó és bezártam.A légzésem elcsendesedett,de kiszámíthatatlanná vált,megpróbáltam megnyugtatni magam.

Justin ököllel verte az ajtót, "nyisd ki azt a kurva ajtót,most azonnal!"

Összerezzentem hogy milyen dühös volt a hangja ,visszanéztem és megpillantottam egy ablakot.Átférek rajta szóval nincs probléma.

"Brooke esküszöm ha nem nyitod ki az ajtót,most fogom betörni!"

Átmásztam az ablakhoz és kinyitottam.Bassza meg,rohadt magas.Justin neki ment az ajtónak és az már kissé ki nyílt.

"5!4!" Számlált Justin ,összeszedtem minden erőm és leugrottam.Keményen landoltam és megütöttem a bokám.Felnéztem és Justin dühös arckifejezésével találtam szemben magam.Éreztem hogy futnom kell így elindultam.

"Brooke!" Vissza néztem és Justin jött mögöttem ezért elfordultam balra és az erdő mellette kis házba vettem az irányt.Megbotlottam párszor de továbbra is kiegyensúlyozottan rohantam tovább,fájt már a bokám.Körülbelül 10 perc futás után abbahagytam és a bokám dörzsölgettem.Hallottam egy gally roppanást mellettem,megfordultam és Justin egyik német Shepardját vettem észre aki éppen a fülét hegyezte egyenesen rám.

"Hé kölyök." Fojtott hangon beszéltem remélve hogy nem kezd el ugatni ezzel ide hívva Justint.

"Shhh jól van,gyere ide."

A kutya lehajtotta a fejét egy kicsit aztán elkezdett vicsorogni rám.Óvatosan mancsához nyúltam és elkezdte csóválni a farkát és fejével az enyémhez hajolt.

"Jó kutya,shhh gyere segítesz nekem kijutni innen?" megvakartam fülét és ahogy kezdett felkelni érzetem egy súlyt hátamon.Egy másik kutya ugrott rám és a földre szorított és ahogy ott feküdtem mozdulatlanul, halottam hogy valaki tapsol mellettem.

"Nagyszerű csapatmunka fiúk." Justin felnevetett ,lenyomta rólam a kutyát és a vállára dobott.

"Tegyél le!Állj!" visítottam és ököllel ütöttem a hátát (jellegzetes szőke lány megoldás)

"Ha úgy gondolod hogy segíteni fogok hogy a büntetés kevésbé legyen fájdalmas akkor kibaszott ostoba vagy."sziszegte.

"Sajnálom." suttogtam és abbahagytam az eszeveszett ütést,testemet elhagyta az erő.

"Hazudik a cica?" vicsorogta ahogy besétált a házba.Csendben maradtam,egy szobába vezetett ami nyilvánvalóan az ő szobája volt.

"Ez az én szobám.Ma itt fogsz aludni" mondta és elsétált.

"Én nem fekszem le veled." gúnyolódtam és összekulcsoltam a karom a mellkasom előtt.

"Hát ez szégyen." mondta és kivett egy ruhát a szekrényből. "mert ez nem kérdés volt"

A szemeimet forgattam.Itt fogok aludni a seggemen. Dobott nekem egy pár boxert és egy fekete pólót.

"Öltözz át és aztán gyere vissza a büntetésre." mondta és az éjjeli szekrény fiókjához lépett.

"Mi a büntetés?" kérdeztem.

"Nos mivel én egy rendes ember vagyok" forgattam a szemem ettől a kijelentéstől "Hagyom hogy válassz két lehetőség közül."

Gúnyolódtam "wow köszönöm hogy ilyen kurva rendes vagy hogy lehetővé teszed ezt"

Justin arca eltorzult. "Mit mondtál? Ugye nem esküdtél rám?"

Ráncoltam szemöldököm "De?.."

Rám mosolygott "a hölgyek nem esküsznek cica" 

Ráztam a fejem és kiviharoztam a fürdőszobába,becsuktam és bezártam az ajtót.Próbáltam átöltözni amilyen gyorsan csak tudtam de elég lassan ment.

"Cica?" kiáltotta az ajtóból.

"Mi van?"

"Semmi, csak ne beszélj így velem,tudom hogy ott vagy."

Forgattam a szemeim és felvettem a boxert.El sem hiszem hogy ilyet visel.

"Brooke?"

"Mi van?" kérdeztem bosszúsan és küzdöttem hogy hogyan vegyem le az inget.

"Ne beszélj hanem csináld és siess." morgott és kopogtatott az ajtón.

"Rendben."morogtam,végül levettem az ingem.

"Már majdnem kész egyébként" sóhajtottam és eldobtam az inget a fejem fölött.

"Hát akkor gyere ki." jelentette ki.

"Sajnálom,túl elfoglalt vagyok kiugrani az ablakon." vigyorogva sétáltam vissza az ajtóhoz.

"Brooke nyisd ki az ajtót most,vagy én," félbeszakítottam az ajtó kinyitásával és elsétáltam mellette.

"Hiszékeny." vigyorogtam és letettem a régi ruháimat a ágy mellé a földre.

Úgy forgatta szemeit rám és elkezdte mondani "Szóval a két büntetési lehetőség.."

Bólintottam fejemmel hogy folytassa.

"Sokkollak és teszem amit tenni akarok,vagy elfenekellek."

"Elnézést?" nem hittem a fülemnek.

"Na melyik?" vont vállat.

"Ami kevésbé fáj."nyöszörögtem,néztem az eszközt a kezében.

"Hmmm,a második lehetőség fájna kevésbé,de nem mondom hogy nem fog fájni."

"Kérlek,ne csináld ezt." nyöszörögtem ahogy megfogta kezemet és leült az ágy szélére.

"Hajolj az ölembe."utasította és felegyenesedett.

"N-nem tudok." suttogtam,könnyek buggyantak ki a szememből.

"Ne sírj cica,hamarabb vége lesz mint gondolnád." nyugtatgatott és vezetett hogy hajoljak az ölébe.

"Minden alkalommal,amikor megütlek,azt akarom hogy mond kihez tartozol.A teljes nevemet."utasított.

Gyengén bólintottam és összehúztam a szemem hogy felkészüljek.

*CSATT*

Felkiáltottam amikor először megütött,nem volt olyan fájdalmas csak szörnyű.

"A tiéd vagyok Justin Bieber." mondtam gyengén,a körmömet a földbe tudtam volna ásni.

"Csak háromszor ütlek meg baba,rendben?" gügyögte és ismét megütött.

"A tiéd Justin Bieber."

"Szép munka cica,ez lesz az utolsó."

A harmadik ütés jobban fájt mint a másik kettő együtt,ököllel a földbe vertem.

"Tiéd Justin.Justin Bieber tiéd vagyok." dühöngtem,ahogy ott állt velem szemben és  vissza emelt az ölébe.

"Jó kislány,shhh ne sírj,vége van." suttogta és a hajam simogatta.

"Készen állsz hogy aludjunk?" kérdezte halkan és hátradőlt az ágyon.

"Nem,veled nem." mondtam feszülten.

"Csak nyugi,oké?" vicsorgott alázatosan,összekulcsolta karját körülöttem és ránk terítette a meleg takarót.

"Jó éjt cica." suttogta,egy csókot nyomott az arcomra,mielőtt elaludtam volna hallgattam lassú légzését.

***

Körülbelül már 3 órája feküdtem ébren Justin karjaiban.Még erősebben szorított amikor elaludt.Minden alkalommal amikor kicsit megmozdultam erősebben fogott nehogy elmenjek.Nos,ezt jól teszi,mert ha egy kicsi esélyem lenne rá lelépnék.Hogy is mondhatnám hogy szeretem őt? Ez igény,nem pedig romantika.Próbáltam eltolni Justin karját hogy kényelmesen feküdjek és végre tudjak aludni.Justin megmozdult,becsuktam a szemem és úgy tettem mintha aludnék.Úgy éreztem hogy ujjai súrolják arcom,próbáltam nem hátrálni.Felsóhajtott és hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon.Az ő rózsaszín ajkai kapcsolatba kerültek az én arcommal egy tartós 5 másodpercig.

"Tudom hogy nem alszol cica."

Kinyitottam az egyik szemem és láttam ahogy engem néz,világos arcán mosoly ült.

"Miét nem alszol,drágám?"

Vállat vontam, "nem tudom."

"Csak nyugi,utálom ha nem tudsz aludni baba." mondta fojtott hangon,mentolos leheletű ajkaival nyomott egy gyors csókot orromra.

"Oké." suttogtam és lehunytam szemem.Fejemet mellkasára húzta.Éreztem egyenletes ütemű szívverését.

"Jó kislány,ébren maradok,amíg elalszol,ha ettől jobban érzed magad."mondta és ujjaival  hajamat kezdte el piszkálni.

"Rendben." mondtam lassan,éreztem ahogy a szemem egyre nehezebb és nehezebb lesz.

1.fejezet

"Hé, Brooke!Lennél szíves bezárni ma?" a főnököm kiabált velem,nem kért többet,nem is mondta csak zárjak be.

"Nem probléma főnök." ő ide dobta a kulcsokat amiket fogott és elindult a kocsija felé.

Most 8:15 van 45 perccel azelőtt hogy be kellene zárni ... Azonban a főnököm már elment.Egyébként senki nem jön este 8-kor egy zeneboltba.Nem fogja megtudni ha egy kicsit hamarabb bezárok.

Lehajoltam hogy felvegyem a régi,kopott,bőr táskám és ráakasztottam a vállamra, és elindultam sétálva a hideg és sötét utcákon New Yorkban.A régi Doc Martens cipőm kopogott az egész járdán ahogy befordultam a következő sarkon.Úgy döntöttem átvágok a parkon mert ez sokkal gyorsabb és fázik a seggem mert én okos elfelejtettem kabátot hozni.Ahogy mentem ropogtak a talpam alatt az őszi levelek,megálltam hogy elővegyem a telefonom azonban a gallyak és levelek ugyan úgy ropogtak.A francba.Ezen a területen a New York-i férfiak szeretik megállítani a lányokat..Azt hihetnénk hogy "a lányok nem igényt jelentenek,ők is emberi lények."Nos,ezek nem normális srácok hanem bűnözők. Vissza tettem a telefonom a táskámba és elkezdtem futni ,nem is a házam felé ,csak futottam. Hangos nevetés visszhangzott a testem körül,vettem egy pillantást vissza,de nem láttam senkit.Lelassultam és próbáltam csillapítani lélegzetem.Sikertelen volt.Előhúztam az iPhone-om a zsebemből ,gyorsan beírtam a házam címét a GPS-be ,és próbáltam megtalálni a haza vezető utat.

"Mit csinálsz itt ilyen későn?" szólt egy alacsony hang mellőlem,sikítottam és elejtettem a telefont. Elkezdtem futni az ellenkező irányba,de egy nagy,kemény kéz átölelte a derekam és vissza húzott.

"Kérdeztem valamit szerelmem." morogta a fülembe és beleharapott a fülcimpámba. 

"É-én megyek h-haza a munkából." válaszoltam,mire a férfi dühösen,erősebben szorított.

"Hmmm  azt hiszem jobb lenne nálam." suttogta és egy csókot nyomott nyakamra.

"N-nem." nyöszörögtem és küzdöttem hogy kitörjek, "Hagyj békén!"

"Ne beszélj így velem." figyelmeztettet és elkezdte kiszívni a nyakam.

"Állj." üvöltöttem "Segítség!" 

"Pofa be!" megfordult hogy szembenézzen velem "És ne is gondold hogy újra kiabálni fogsz mert megbánod!"

Lassan bólintottam egyet,elmosolyodott. "Mi a neved szépségem?"

"B-Brooke." motyogtam és igyekeztem nagyobb teret teremteni köztünk.

"Brooke...." felemelte a szemöldökét hogy folytassam. 

"Brooke Santilli.Csak hagyj békén kérlek." 

"Most miért tenném,hogy" megállt ,támaszkodva olyan közel hogy lehelete legyezte ajkaim. "amikor már az enyém vagy?" 

A légzésem megakadt,ahogy küzdöttem karjaival "hívom a zsarukat esküszöm!"

"És mit fognak csinálni baba?" elvigyorodott és kezét a farmere övéhez csúsztatta.

Mielőtt nagy kezével erősen megragadta volna karomat és kihúzott a parkból,a mellkasához húzott.Ahogy nézett és vissza-vissza pillantott rám,végre láttam az arcát.Rövid,világos barna haja felzselézve és hozzá illő barna szemei.Tetoválásai voltak mindenhol és néhány piercing. 2 perc múlva végül elérte kocsiját és belökött az anyós ülésre.

"Olyan drága vagy." suttogta ,gyötrelmesen lassan nyalogatta száját. "Jó hogy már az enyém vagy."

Becsuktam a szemem ahogy tolta testét az enyémhez,összekulcsolta karját körülöttem.

"Kihez tartozol Brooke?" kérdezte és csípőjét az enyémhez nyomta.

"Én nem tartozom senkihez."leköptem a mellkasát.

"Ne akard hogy mérges legyek,drágám." suttogta a fejét rázva, "most fogom megkérdezni először és utoljára,kihez tartozol?"

"Nem tudom a nevet." jegyeztem meg és lenéző voltam magammal szemben,hogy ilyen durva.

"Justin,Justin Bieber."

Elakadt a lélegzetem,erről a srácról sokat hallottam gyilkosságok,égő épületek,tűz,banda harcok és így tovább.Nem volt vicc.

Nagyot nyeltem, "Tiéd Justin,én a tiéd vagyok."

"Bassza  meg igen,az vagy." Beleegyezett és elindult a kocsijával.

***

A ház csendes volt,kísértetiesen néma.Hirtelen éles kanyart vett balra egy göröngyös útra.

"Hová megyünk?" kérdeztem halkan amitől ő rám nézett.

"Ez az én házam kicsim." kinyitottam a szám hogy beszéljek, de ő félbeszakított "vagy mondjam hogy a mi házunk mert kedvesem" megállt,nézett rám vigyorogva "soha nem engedlek el."