2014. április 27., vasárnap

2.fejezet

Brooke  szemszöge


Egy ház állt ott de valójában olyan volt mint egy kastély.Leesett az állam a látványtól,az autó megállt.
"Csukd be a szád cica,ez nem vonzó." Justin vigyorogva hajolt előrébb az ülésen hogy száját jobb fülemhez helyezze."Azt akarom hogy a száddal csinálj más dolgokat is egy ideig."
Egy gúnyos és undorító pillantást vetettem rá,mielőtt kinyitottam volna az ajtót ő bezárta.Justin gyorsan kiszállt és ott termett mellettem pár másodperc alatt.
"Nem lehetne hogy most nem futsz el?" megkérdezte,összekulcsolta karját körülöttem és erőteljesen rángatott fel a ház verandájára.Kinyitotta az ajtót és kitárult a belső tér.A ház gyönyörű.Gyémánt csillár,hatalmas konyha,minden amit egy álomházba képzelünk.Csak egy probléma volt.Hogy ő itt volt.Justin 2 ujját szájába vette és egy nagyot fütyült mire két német juhász és két rottweiler jött ide futva.
"Az enyémek." mondta Justin,az egyik átszaladt hozzám és a földre terített és szimatolni kezdett.
"Ide." parancsolta Justin és a kutya engedelmesen szaladt vissza hozzá,leült elé mint egy katona.
"Van 5 egyszerű szabály amit szeretném ha betartanál.Ha engedetlen leszel megbüntetlek." Jelentette ki Justin és odasétált hozzám,megragadta a csuklóm és a kanapéhoz húzott.Leült és engem az ölébe ültetett és átkarolta a derekam.
"1.szabály: Ne hazudj!" mondta "megtudom mondani mikor hazudsz és ezt szeretném ha tiszteletben tartanád"
"2.szabály: Mindig azt teszed amit mondok!Nem panaszkodsz,meg semmi!"
"3.szabály: Ne próbálj megszökni soha!Mert ha igen,úgyis megtalállak és megbüntetlek!"
"Várj." szakítottam félbe "mi-mi lesz az iskolával?Nos úgy értem hogy leérettségiztem ,de hamarosan küldik az elfogadás levelet."
"Az iskola?" elgondolkozott én gyengén bólintottam "Nos,talán,ha én megbízom benned ,és te szeretsz engem én elengedlek."
Majdnem megfulladtam.szeretsz? Én nem szeretem.Ő egy bűnöző,elrabolt.
"Szeretlek?" leköptem őt "Soha nem foglak szeretni!"
Összehúzta a szemét "ne akard hogy mérges legyek cica."
"Nem fogsz irányítani engem!"  vicsorogva kiszálltam az öléből és felfutottam a lépcsőn.
"Most gyere vissza Brooke!"kiáltotta,feltrappolt utánam.
Befutottam egyenesen a fürdőszobába,gyorsan becsuktam az ajtó és bezártam.A légzésem elcsendesedett,de kiszámíthatatlanná vált,megpróbáltam megnyugtatni magam.
Justin ököllel verte az ajtót, "nyisd ki azt a kurva ajtót,most azonnal!"
Összerezzentem hogy milyen dühös volt a hangja ,visszanéztem és megpillantottam egy ablakot.Átférek rajta szóval nincs probléma.
"Brooke esküszöm ha nem nyitod ki az ajtót,most fogom betörni!"
Átmásztam az ablakhoz és kinyitottam.Bassza meg,rohadt magas.Justin neki ment az ajtónak és az már kissé ki nyílt.
"5!4!" Számlált Justin ,összeszedtem minden erőm és leugrottam.Keményen landoltam és megütöttem a bokám.Felnéztem és Justin dühös arckifejezésével találtam szemben magam.Éreztem hogy futnom kell így elindultam.
"Brooke!" Vissza néztem és Justin jött mögöttem ezért elfordultam balra és az erdő mellette kis házba vettem az irányt.Megbotlottam párszor de továbbra is kiegyensúlyozottan rohantam tovább,fájt már a bokám.Körülbelül 10 perc futás után abbahagytam és a bokám dörzsölgettem.Hallottam egy gally roppanást mellettem,megfordultam és Justin egyik német Shepardját vettem észre aki éppen a fülét hegyezte egyenesen rám.
"Hé kölyök." Fojtott hangon beszéltem remélve hogy nem kezd el ugatni ezzel ide hívva Justint.
"Shhh jól van,gyere ide."
A kutya lehajtotta a fejét egy kicsit aztán elkezdett vicsorogni rám.Óvatosan mancsához nyúltam és elkezdte csóválni a farkát és fejével az enyémhez hajolt.
"Jó kutya,shhh gyere segítesz nekem kijutni innen?" megvakartam fülét és ahogy kezdett felkelni érzetem egy súlyt hátamon.Egy másik kutya ugrott rám és a földre szorított és ahogy ott feküdtem mozdulatlanul, halottam hogy valaki tapsol mellettem.
"Nagyszerű csapatmunka fiúk." Justin felnevetett ,lenyomta rólam a kutyát és a vállára dobott.
"Tegyél le!Állj!" visítottam és ököllel ütöttem a hátát (jellegzetes szőke lány megoldás)
"Ha úgy gondolod hogy segíteni fogok hogy a büntetés kevésbé legyen fájdalmas akkor kibaszott ostoba vagy."sziszegte.
"Sajnálom." suttogtam és abbahagytam az eszeveszett ütést,testemet elhagyta az erő.
"Hazudik a cica?" vicsorogta ahogy besétált a házba.Csendben maradtam,egy szobába vezetett ami nyilvánvalóan az ő szobája volt.
"Ez az én szobám.Ma itt fogsz aludni" mondta és elsétált.
"Én nem fekszem le veled." gúnyolódtam és összekulcsoltam a karom a mellkasom előtt.
"Hát ez szégyen." mondta és kivett egy ruhát a szekrényből. "mert ez nem kérdés volt"
A szemeimet forgattam.Itt fogok aludni a seggemen. Dobott nekem egy pár boxert és egy fekete pólót.
"Öltözz át és aztán gyere vissza a büntetésre." mondta és az éjjeli szekrény fiókjához lépett.
"Mi a büntetés?" kérdeztem.
"Nos mivel én egy rendes ember vagyok" forgattam a szemem ettől a kijelentéstől "Hagyom hogy válassz két lehetőség közül."
Gúnyolódtam "wow köszönöm hogy ilyen kurva rendes vagy hogy lehetővé teszed ezt"
Justin arca eltorzult. "Mit mondtál? Ugye nem esküdtél rám?"
Ráncoltam szemöldököm "De?.."
Rám mosolygott "a hölgyek nem esküsznek cica" 
Ráztam a fejem és kiviharoztam a fürdőszobába,becsuktam és bezártam az ajtót.Próbáltam átöltözni amilyen gyorsan csak tudtam de elég lassan ment.
"Cica?" kiáltotta az ajtóból.
"Mi van?"
"Semmi, csak ne beszélj így velem,tudom hogy ott vagy."
Forgattam a szemeim és felvettem a boxert.El sem hiszem hogy ilyet visel.
"Brooke?"
"Mi van?" kérdeztem bosszúsan és küzdöttem hogy hogyan vegyem le az inget.
"Ne beszélj hanem csináld és siess." morgott és kopogtatott az ajtón.
"Rendben."morogtam,végül levettem az ingem.
"Már majdnem kész egyébként" sóhajtottam és eldobtam az inget a fejem fölött.
"Hát akkor gyere ki." jelentette ki.
"Sajnálom,túl elfoglalt vagyok kiugrani az ablakon." vigyorogva sétáltam vissza az ajtóhoz.
"Brooke nyisd ki az ajtót most,vagy én," félbeszakítottam az ajtó kinyitásával és elsétáltam mellette.
"Hiszékeny." vigyorogtam és letettem a régi ruháimat a ágy mellé a földre.
Úgy forgatta szemeit rám és elkezdte mondani "Szóval a két büntetési lehetőség.."
Bólintottam fejemmel hogy folytassa.
"Sokkollak és teszem amit tenni akarok,vagy elfenekellek."
"Elnézést?" nem hittem a fülemnek.
"Na melyik?" vont vállat.
"Ami kevésbé fáj."nyöszörögtem,néztem az eszközt a kezében.
"Hmmm,a második lehetőség fájna kevésbé,de nem mondom hogy nem fog fájni."
"Kérlek,ne csináld ezt." nyöszörögtem ahogy megfogta kezemet és leült az ágy szélére.
"Hajolj az ölembe."utasította és felegyenesedett.
"N-nem tudok." suttogtam,könnyek buggyantak ki a szememből.
"Ne sírj cica,hamarabb vége lesz mint gondolnád." nyugtatgatott és vezetett hogy hajoljak az ölébe.
"Minden alkalommal,amikor megütlek,azt akarom hogy mond kihez tartozol.A teljes nevemet."utasított.
Gyengén bólintottam és összehúztam a szemem hogy felkészüljek.
*CSATT*
Felkiáltottam amikor először megütött,nem volt olyan fájdalmas csak szörnyű.
"A tiéd vagyok Justin Bieber." mondtam gyengén,a körmömet a földbe tudtam volna ásni.
"Csak háromszor ütlek meg baba,rendben?" gügyögte és ismét megütött.
"A tiéd Justin Bieber."
"Szép munka cica,ez lesz az utolsó."
A harmadik ütés jobban fájt mint a másik kettő együtt,ököllel a földbe vertem.
"Tiéd Justin.Justin Bieber tiéd vagyok." dühöngtem,ahogy ott állt velem szemben és  vissza emelt az ölébe.
"Jó kislány,shhh ne sírj,vége van." suttogta és a hajam simogatta.
"Készen állsz hogy aludjunk?" kérdezte halkan és hátradőlt az ágyon.
"Nem,veled nem." mondtam feszülten.
"Csak nyugi,oké?" vicsorgott alázatosan,összekulcsolta karját körülöttem és ránk terítette a meleg takarót.
"Jó éjt cica." suttogta,egy csókot nyomott az arcomra,mielőtt elaludtam volna hallgattam lassú légzését.

***

Körülbelül már 3 órája feküdtem ébren Justin karjaiban.Még erősebben szorított amikor elaludt.Minden alkalommal amikor kicsit megmozdultam erősebben fogott nehogy elmenjek.Nos,ezt jól teszi,mert ha egy kicsi esélyem lenne rá lelépnék.Hogy is mondhatnám hogy szeretem őt? Ez igény,nem pedig romantika.Próbáltam eltolni Justin karját hogy kényelmesen feküdjek és végre tudjak aludni.Justin megmozdult,becsuktam a szemem és úgy tettem mintha aludnék.Úgy éreztem hogy ujjai súrolják arcom,próbáltam nem hátrálni.Felsóhajtott és hüvelykujját végig húzta alsó ajkamon.Az ő rózsaszín ajkai kapcsolatba kerültek az én arcommal egy tartós 5 másodpercig.
"Tudom hogy nem alszol cica."
Kinyitottam az egyik szemem és láttam ahogy engem néz,világos arcán mosoly ült.
"Miét nem alszol,drágám?"
Vállat vontam, "nem tudom."
"Csak nyugi,utálom ha nem tudsz aludni baba." mondta fojtott hangon,mentolos leheletű ajkaival nyomott egy gyors csókot orromra.
"Oké." suttogtam és lehunytam szemem.Fejemet mellkasára húzta.Éreztem egyenletes ütemű szívverését.
"Jó kislány,ébren maradok,amíg elalszol,ha ettől jobban érzed magad."mondta és ujjaival  hajamat kezdte el piszkálni.
"Rendben." mondtam lassan,éreztem ahogy a szemem egyre nehezebb és nehezebb lesz.

2014. április 25., péntek

1.fejezet


"Hé, Brooke!Lennél szíves bezárni ma?" a főnököm kiabált velem,nem kért többet,nem is mondta csak zárjak be.
"Nem probléma főnök." ő ide dobta a kulcsokat amiket fogott és elindult a kocsija felé.
Most 8:15 van 45 perccel azelőtt hogy be kellene zárni ... Azonban a főnököm már elment.Egyébként senki nem jön este 8-kor egy zeneboltba.Nem fogja megtudni ha egy kicsit hamarabb bezárok.
Lehajoltam hogy felvegyem a régi,kopott,bőr táskám és ráakasztottam a vállamra, és elindultam sétálva a hideg és sötét utcákon New Yorkban.A régi Doc Martens cipőm kopogott az egész járdán ahogy befordultam a következő sarkon.Úgy döntöttem átvágok a parkon mert ez sokkal gyorsabb és fázik a seggem mert én okos elfelejtettem kabátot hozni.Ahogy mentem ropogtak a talpam alatt az őszi levelek,megálltam hogy elővegyem a telefonom azonban a gallyak és levelek ugyan úgy ropogtak.A francba.Ezen a területen a New York-i férfiak szeretik megállítani a lányokat..Azt hihetnénk hogy "a lányok nem igényt jelentenek,ők is emberi lények."Nos,ezek nem normális srácok hanem bűnözők. Vissza tettem a telefonom a táskámba és elkezdtem futni ,nem is a házam felé ,csak futottam. Hangos nevetés visszhangzott a testem körül,vettem egy pillantást vissza,de nem láttam senkit.Lelassultam és próbáltam csillapítani lélegzetem.Sikertelen volt.Előhúztam az iPhone-om a zsebemből ,gyorsan beírtam a házam címét a GPS-be ,és próbáltam megtalálni a haza vezető utat.
"Mit csinálsz itt ilyen későn?" szólt egy alacsony hang mellőlem,sikítottam és elejtettem a telefont. Elkezdtem futni az ellenkező irányba,de egy nagy,kemény kéz átölelte a derekam és vissza húzott.
"Kérdeztem valamit szerelmem." morogta a fülembe és beleharapott a fülcimpámba. 
"É-én megyek h-haza a munkából." válaszoltam,mire a férfi dühösen,erősebben szorított.
"Hmmm  azt hiszem jobb lenne nálam." suttogta és egy csókot nyomott nyakamra.
"N-nem." nyöszörögtem és küzdöttem hogy kitörjek, "Hagyj békén!"
"Ne beszélj így velem." figyelmeztettet és elkezdte kiszívni a nyakam.
"Állj." üvöltöttem "Segítség!" 
"Pofa be!" megfordult hogy szembenézzen velem "És ne is gondold hogy újra kiabálni fogsz mert megbánod!"
Lassan bólintottam egyet,elmosolyodott. "Mi a neved szépségem?"
"B-Brooke." motyogtam és igyekeztem nagyobb teret teremteni köztünk.
"Brooke...." felemelte a szemöldökét hogy folytassam. 
"Brooke Santilli.Csak hagyj békén kérlek." 
"Most miért tenném,hogy" megállt ,támaszkodva olyan közel hogy lehelete legyezte ajkaim. "amikor már az enyém vagy?" 
A légzésem megakadt,ahogy küzdöttem karjaival "hívom a zsarukat esküszöm!"
"És mit fognak csinálni baba?" elvigyorodott és kezét a farmere övéhez csúsztatta.
Mielőtt nagy kezével erősen megragadta volna karomat és kihúzott a parkból,a mellkasához húzott.Ahogy nézett és vissza-vissza pillantott rám,végre láttam az arcát.Rövid,világos barna haja felzselézve és hozzá illő barna szemei.Tetoválásai voltak mindenhol és néhány piercing. 2 perc múlva végül elérte kocsiját és belökött az anyós ülésre.
"Olyan drága vagy." suttogta ,gyötrelmesen lassan nyalogatta száját. "Jó hogy már az enyém vagy."
Becsuktam a szemem ahogy tolta testét az enyémhez,összekulcsolta karját körülöttem.
"Kihez tartozol Brooke?" kérdezte és csípőjét az enyémhez nyomta.
"Én nem tartozom senkihez."leköptem a mellkasát.
"Ne akard hogy mérges legyek,drágám." suttogta a fejét rázva, "most fogom megkérdezni először és utoljára,kihez tartozol?"
"Nem tudom a nevet." jegyeztem meg és lenéző voltam magammal szemben,hogy ilyen durva.
"Justin,Justin Bieber."
Elakadt a lélegzetem,erről a srácról sokat hallottam gyilkosságok,égő épületek,tűz,banda harcok és így tovább.Nem volt vicc.
Nagyot nyeltem, "Tiéd Justin,én a tiéd vagyok."
"Bassza  meg igen,az vagy." Beleegyezett és elindult a kocsijával.

***

A ház csendes volt,kísértetiesen néma.Hirtelen éles kanyart vett balra egy göröngyös útra.
"Hová megyünk?" kérdeztem halkan amitől ő rám nézett.
"Ez az én házam kicsim." kinyitottam a szám hogy beszéljek, de ő félbeszakított "vagy mondjam hogy a mi házunk mert kedvesem" megállt,nézett rám vigyorogva "soha nem engedlek el."